Mi a fene van velem? (többi lent)

Sosem voltam jó tanuló, mert nem tudok koncentrálni az órán, és a házi feladat fölött ülve is elkalandozom. Képtelen vagyok irányítani a figyelmem, és céltudatosan élni. Amikor valami olyat kell csinálni, amihez nincs kedvem, frusztrált vagyok és a legapróbb dolgok is képesek elterelni a figyelmem (szó szerint, akár egy hangya is). A testem ott ül a könyv fölött, de én valahol nagyon messze kóborlok, akár órákon át. Abban a pillanatban ez nem zavar, de amikor rájövök hogy mindjárt éjfél és még semmit nem tanultam, de más hasznosat sem csináltam helyette, az nagyon rossz érzés. Folyamatosan áltatom magam, hogy "majd holnap megtanulom", "úgyis kijavítom, év végére mindig összeszedem magam", "változtatni fogok ezen, de csak majd holnap", stb.

Így érettségi előtt 1 évvel kezdem nagyon félteni a jövőmet, és nem tudom mit csináljak. Egyszerűen nem tudom összehangolni a pillanatban élő önmagamat, a hosszútávon gondolkodó önmagammal. Kívülről úgy tűnik mintha nem is érdekelne a jövőm, de valójában nagyon is érdekel, és ez kikészít idegileg, mégis képtelen vagyok változtatni. Nem vagyok ura az életemnek, állandóan csak tervezek mindent, és vagy el sem kezdem, vagy nagyon hamar félbe hagyom. Akaratgyengeség, hiperaktivitás, diszharmónia, és tanulási zavar jellemez. Utóbbi háromról kitöltöttem egy online tesztet, íme az eredmények:

- Hiperaktivitás: 181 (151 és 200 között enyhe, 201 fölött jelentős)

- Diszharmónia: 70 (51 és 75 között enyhe, 76 fölött jelentős)

- Tanulási zavar: 97 (81 és 100 között enyhe, 101 fölött jelentős).

Gyerekkorom óta vannak kisebb tikkjeim, ezek ilyen rossz beidegződések, például torokköszörülés, állkapocsmozgatás, hasonlók. Tudok uralkodni rajtuk, de frusztrál ha vissza kell tartanom, legalábbis amíg meg nem feledkezem róla. 1-2 éve a pánikbetegség is kijött rajtam, de szerencsére van annyira enyhe, hogy sikerült megtanulnom fejben kezelni, és irányítani. A gyógyszeres kezelést amúgy sem vállaltam volna be, mert irtózom a gondolatától is. Tudok vele élni, persze nem könnyíti meg a mindennapjaimat.

Nem tudom hogyan vehetném kontroll alá az életem. Félek ha így folytatom, a híd alatt végzem. Szeretnék tudatosan élni, és változtatni ezen.

Hogyan sikerülhet ebből kimásznom?

Küzd még valaki ilyen, vagy ehhez hasonló problémákkal? Szívesen elolvasom a ti történeteiteket is, szeretnék más tapasztalataival is gazdagodni, nem számít milyen hosszúra sikerül a válasz.

Mindenféle segítséget örömmel fogadok. Rosszindulatú, minősítő megjegyzéseket köszönöm nem kérek, van elég bajom így is, az önkritikám pedig rendben van.

Előre is köszönöm a válaszokat, minden jó tanácsra megy a zöld pacsi :-)

19/F