Mi a fene bajom van, mi van velem egyáltalán?

Van, hogy sírni tudnék és sírtam is már, ha esténként egyedül van időm kicsit zenét hallgatni, elmélkedni és jön egy érzés, hogy olyan jó lenne egy lány, akivel szeretjük egymást, akivel ott vagyunk egymásnak, de egyszerűen nem találom a párom az az igazság, pedig volt, hogy láttam jeleket, hogy tetszem egy lánynak, mégsem hittem el, vagyis nem léptem, míg akiknél léptem, azoknak nem kellettem vagy csúnyán kigúnyoltak, megaláztak. Emiatt még inkább bizalmatlan lettem a lányokkal szemben, pedig most is van egy lány, aki elég egyértelmű jeleket adott nekem, de mégis inkább egyedül maradok, pedig mélyen belül meg arra vágyom, hogy jól átöleljem és megcsókoljam, de az a fura, hogy nem is ő a lényeg, hanem szinte akármilyen lány jó lenne, aki kicsit is vonz szexuálisan és kedves velem meg jól el tuduok vele beszélgetni, humorizálni. Mert nekem fontos, hogy egy lánynak humorérzéke is legyen és egyben jó, ha van szíve, mert az ilyen kegyetlen, szívtelen lányokat sem bírom, hiába szépek. Valahogy olyan nehéz megfelelő párt találni és ott van az is hgoy nem vagyok egy álompasi, néha talán ezért is pánikolok már be és könnyezem el magam, mert belegondolok, hogy telnek az évek magányosan és, hogy megy el a fiatalságom és ez is olyan rossz, míg más szeretetben él, folyton ölel, csókol egy lányt, szexelnek jó nagyokat, hülyülnek, eljárnak mindenfelé, közös programokat csinálnak stb. Olya szr, hogy csak egy megfelelő lányra vágyom és mégsem jön össze vagy, ha itt van már az orrom előtt, akkor is jön valami akadály vagy olyan is volt már, hogy mintha bepánikoltam volna, hogy most úgy néz ki lehetne barátnőm, kapcsolatom és inkább nem is kerestem a láynt, pedig jó volt simogatni, csókolni, ölelni. Nem értem mi van velem.