Ezek alapjan kultursznob vagyok?

Én 16 éves vagyok, és engem is ezek a dolgok érdekelnek mint téged, azzal ellentétben, hogy én abszolút el tudom fogadni azt, hogy minden ember ízlése különbözik. Legjobb barátnőm pont az ellentéte nekem, míg én elalvás előtt esetleg Orwellt olvasok, ő valami piros pöttyöset. Míg én alternatív zenéket hallgatok, ő popot. Ő sem néz le engem, én sem őt.

Tehát, nyugodtan szeresd ezeket a dolgokat, ez remek dolog, bár megjegyzem, azért a jobb gimnáziumokban, elég általános ha valaki így vélekedik egyes elfoglaltságokról, szóval nem lep meg a hozzáállások, ámbár rosszul csinálod. Nekem is úgy tűnik valamilyen szinten, hogy te inkább csak büszkélkednél ezekkel a dolgokkal, mintsem hogy tényleg, magadnak szerezd meg az örömet ezáltal.

Az kelti az érzést, hogy villogni akarsz, hogy lenézel másokat másért. Én 16 évesen Oscar Wilde-ot olvastam eredetiben, és nem hittem magam többnek vagy jobbnak azért, mert nekem más tetszett. Ízlés miatt ostobaság is jobbnak hinni magad, hisz az, hogy mi tetszik, nem olyan dolog, amit meg lehet edzeni.

Vagy pl. szintén 16 évesen mindenki diszkózenét hallgatott körülöttem, míg én klasszikus rockot, hard rockot. De ha hallottam egy jó kis popslágert, nem zárkóztam el tőle, csak mert mainstream.

Felsorolod, hogy a te lelkednek mi tesz jót, ez rendben. De más lelkének más tesz ugyanolyan jót. Nekem is nehéz elképzelni, hogy a srácnak, aki felettem lakik, ugyanolyan katarzist okoz a tuctuc, mint nekem Jimi Hendrix, de nem vagyok ettől jobb ember.

Bennem pl a tapasztalat kelti ezt az érzetet. Dupla annyi idős vagyok mint te, és az egész stílusodból érződik, hogy "felvágós ficsúr" vagy. Hidd el élőben is ugyanez lenne a véleményem, anélkül, hogy akár egy szót is szólnál, mert az egész lényedből sugárzódik ez a hozzáállás, és ezt észreveszik az emberek.

14 évesen fenekemen a tojáshéjjal pont ilyen voltam én is, mint te, és nem vagyok rá büszke :) "Csakazértis" komolyzenét hallgattam, rengeteget olvastam (gimiben heti egy könyv kb), és fú de entellektüellnek éreztem magam :D

Aztán rájöttem, hogy ugyanolyan vagyok, mint mindenki más: van amiben jó vagyok, van amiben nem. Van ami érdekel, van ami nem, és ez alapján jó ideje nem ítélkezem, maximum elkönyvelem, hogy adott emberrel nem sokat fogok beszélgetni. De lenézni? Ugyan...