Ez most tényleg probléma lenne?

Én amennyire tudom megőrzöm az egyéniségemet, bár az öltözködésem nem teljesen ezt tükrözi.

Én a kellemest szoktam keverni a hasznossal. Tehát, csak azért, mert mondjuk a v nyakú póló a divat, attól még nem fogom felvenni. Csak azt veszem föl, ami tényleg tetszik. Ha az egy éppen divatosnak számító ruha, akkor azt.

Én amire többet szoktam költeni, az a cipő, meg a nadrág. Nadrágot általában divatos boltokban veszek (értsd p&b, berskah), mert nekem azok állnak jól, azok tetszenek. Kínaiban azért nem veszek farmert, mert az összes el van szabva, vagy mert nem találok megfelelő fazont. Cipőben a vékony talpúakat szeretem, azokból is az adidasokat, mert azok elég strapabíróak. A kínaiban azt cipőt is kapok fele annyiért, de azok fele annyi időt is bírnak. Ebből kifolyólag nem passzol a kínai gatya, mert azok nagy általánosságban bő szárúak, és a vékony talp miatt mindig a földön húznám őket, letaposnám.

A munkahelyemből kifolyólag "suttyó" melegítőcuccot sem vehetek föl, az elegánsabb ruha pedig még messzebb áll tőlem.

Az egyéniségemet inkább a gondolkodásmódom, és a zenei ízlésem adja. Úgy konkrétan a divatot, tömegdolgokat nem követem. Szóval a kérdés konkrétan engem annyira azért nem érint.

#1

A cikk eleje nagy vonalakban arról szólt, hogy a mai generáció annál is többet költ a külsejére mint amennyit megengedhetne, mindenből a márkásat, a minőséget akarja. De ez kire nem igaz? Ha az ember munkanélküli, akkor is kell egy bizonyos megjelenés, hogy egy állásinterjún komolyan vegyék. Aki pedig egy olyan helyre megy állást keresni, ahol ezt nem nézik, annak nagyon eszébe se jut a külsejével foglalkozni. Aki kényszerhelyzetben van, és mégis inkább a külsejével foglalkozik, az pedig már beteg ember, nem egy átlagos valaki.

#5

Na igen, ez pedig a másik.

Arról senki nem cikkez, hogy miként lehet valaki ápoltan egyéniség.

Vegyük a hajat példának. Egy értelmesebb embernek általában van önkritikája. Tehát, ha sz**ul néz ki, akkor látja magán, hogy ő most sz**ul néz ki. Aki divatból vágat magához nem illő hajat azok nem ütik meg a szintet.

Azonban most nézzünk engem. Hosszúkás fejem van, a homlokom kb. akkora mint a tenyerem, a hajam ha megnövesztem hullámos. Kopaszon szörnyen néznék ki, ha hosszú lenne a hajam össze-vissza állna. Elég csapzottan néznék ki. Nekem tényleg kimondottan az a fazon áll jól, ahol oldalt rövidebb, a teteje pedig felállítva.

Ezt magyarra fordítva, ahhoz hogy én "egyedi" legyek, vagy úgy kéne kinéznem mint egy szélütött, vagy hetente eltöltök 3 órát a fodrásznál, és otthagyok egy kisebb vagyont.

A cikk azonban azt is rossz szemmel nézte, hogyha a férfi túl sok időt tölt a külsejével. Lásd például a parfümök, ahol már az is probléma, hogy az ember nem csak lekap egyet a polcról, hanem megnézi hogy mit vásárol.

Azonban örülök, hogy nem csak én gondolom, hogy ez hülyeség.

#2

És számodra mit jelent az igényes, egyedi megjelenés?

Vagy a kettő kizárja egymást nálad?

Nekem pl. ha a külsőm tükrözné a gondolkodásmódom, akkor lenne egy szép nagy tarajom, egy szaggatott farmerom, egy szöges bőrdzsekim, és egy acélbetkós csizmám. Azonban 1) hülyén állna a taraj, 2) ilyen ruhában nem kapnék munkát, 3) a szaggatott cuccok miatt még az igénytelen hatást is kelteném.