Van itt olyan olyan fiatal, aki kizárólag tudatos megfontolás miatt nem akar gyereket?

Sosem akartam, most sem akarok.

Aranyosak tudnak lenni, meg jól is bánok velük, de ha egy pohár tej kell, nem fogok hazavinni egy tehenet.

Én nem szeretnék.

Félek a jövőtől, elvégre mi lesz pl az oktatással 5-10 év múlva? Lesz-e biztos állásom vagy napról-napra kell majd élni, mert túl nagy a munkanélküliség?

Végül attól félek, hogy mi lesz, ha anyámhoz hasonlóan én se tudom majd szeretni, csak közönyösen megütöm, hogy hallgasson?

Nem merem bevállalni, pedig a nálam 16 évvel fiatalabb öcsémet imádtam.

5-ös vagyok.

Van párom, de ő nem szereti a gyerekeket, már attól kiborul, ha látja a játszótéren boldogan visítani őket, mert idegesítőnek találja.

"2.: A tiéd nem tudatos megfontolás, a tudatod legfeljebb helyesel a meglévő tudatalatti ellenérzésedre."

Nem.

Szeretem a gyerekeket, aranyosak, tudok is bánni velük, ezért érzelmileg ebből az következne, hogy gyártok otthonra is vagy hármat.

Ehhez képest a tudatos felülbírálat az, hogy tekintetbe veszem a velük járó jövőbeli nehézségeket is - amiket a legtöbben nem tesznek meg, és utána megbánják, mint a kutya, aki kilencet kölykedzett, és jól elhanyagolják a gyereküket.