Aki nagyon céltudatos, tudatos, annak milyen hátrányai lesznek?

Úgy érzem, igen sokan lenézik azt, aki céltudatos. Rögtön felállítanak egy sztereotíp képet róla, miszerint az ilyen ember semmit se tud élvezni, haverjai sincsenek, ha mégis, akkor nem foglalkozik velük eleget, nincsenek hobbijai, sose csinál semmi rosszat és úgy egyáltalán, unalmas szürke ember.

Akik nem nézik le, azok aggódnak érte, hogy biztos stresszes és nem tud lazítani.

Én sokmindenben céltudatos vagyok, sok dologgal szeretek foglalkozni és némelyben eredményeket elérni, mégse érzem, hogy emiatt stresszelnék (sőt! vagy az ellenkezője miatt stresszelek ha stresszelek; vagy pont, hogy elvonja adott küzdelem a mindennapi gondokról a gondolataimat).

Azzal se értek egyet, hogy ha valaki céltudatos, akkor hanyagolna más dolgokat. Ha nincs ideje másra, rosszul csinálja. Például napi 5 órát edz félmaratonra, de nem fut, hanem gyors tempóban gyalogol. Nem az a gond, hogy félmaratont szeretne, hanem, hogy rosszul edz.

A jó tanulóval se az a gond, hogy jó jegyeket akar, hanem mondjuk magol és/vagy olyan tantárgyakból is jó akar lenni, amik tölteléktárgyak és egyébként se szereti őket.

Szóval én így gondolom.

Az, hogy mi a fontos, emberenként változik. Ami szerintem felesleges és csak stresszelő, az a folyamatos sorrendállítás.