Ismertek olyan embert, aki egész életében "vergődik" nem találja a helyét?

benne vagyok - nem látok rá, de ez jó:

a TeremtőAtyaúristent, igen, azt akarja elérni.

És ezt egy brókerséggel, egy nyüzsgő, jéghátán is megélő, 'ajtón kivágják - ablakon visszamászik' lelkülettel nem lehet. Ami bent épül, az meg nehezen valósítható meg ebben a világban.

"Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában."

Van, nem is értem hogyan lehet ilyen:

- 27 évesen még nem dolgozott sehol, most adódott volna munkalehetősége, a beadási határiidő utolsó napján adta be az önéletrajzát, amit összecsapott és az interjút is elszúrta. Felvették volna, ha megmutatja hogy mit is tud, de már oda is úgy ment el, hogy nem érdekli az egész.

- Nem beszél nyelveket, lett volna rá több lehetősége is hogy tanuljon, de sem a szülői noszogatásnak, sem a baráti invitálásnak nem engedett, majd ő tanul ha eljön az ideje.

- Panaszkodik hogy nincsenek barátai, pedig az egyetlen barátnőjével megbeszélt programokat is lemondja.

- Addig addig mondta hogy beteg lesz, hogy tényleg beteg lett, bebeszélte magának a betegséget és most ezzel próbál figyelmet kicsikarni a környezetétől.

Sajnos rám is sokáig befolyással volt, mert én olyan "megmentő" személyiség vagyok, mindenkin segíteni akarok, de évek után ismertem csak fel hogy lehúzott mindvégig. Amíg őt akartam kihúzni a rosszból, nekem is rosszul ment. Nekem azóta lett munkám, a második nyelvvizsgámat készülök letenni, egyre több ismerősöm van - talán később barátok is lesznek belőlük. Sikerült kilépnem a napos oldalra.