Mennyire jó életfelfogás az, mely szerint egyetlen dolgunk van az élettel kapcsolatban: csendben megvárni míg elmúlik?

Imádom az ilyen mondatokat:

„Egyetlen dolgunk van az élettel kapcsolatban: tovább örökíteni a génjeinket,”. De ahhoz fel kellene nőni vagy legalábbis az út közben megtanulni, hogyan is kell normálisan bánni az utóddal, hogy eredménye legyen az áhitott utódnemzésnek. Erre sokan képtelenek.

Valahol igaza van a szerzetesnek, csak ma ezt nehéz kivitelezni /mert kib× nagy az igénye a mai kor emberének/– kivéve egy leszakadt településen, ahol csak a túlélésről szól az élet, semmi másról, vagy ha az ember hasonló erkölcsi életet él, mint a szerzetes és ehhez tartja magát, vagy ha esetleg halálos beteg és már minden mindegy szerencsétlennek.