Aki szegény az magának köszönheti?

Azért ha az ismerősöd egy jócskán leszakadt kisebbségi pár akárhanyadik gyereke lenne, esélye nem lett volna otthon tanulni (a család elől sehova nem dughatja el a könyveit-füzeteit: a kicsik szétszedik, összefirkálják, a nagyobbak kitolásból elhajigálják, szétszaggatják és más stílusú rajzokkal díszítik, a szülők mérlegelés nélkül begyújtanak vele télen, mindeközben szinte folyamatos a ricsaj), szülői örökségként a "minek tanulni" válogatott litániáit kapná, hiányos anyanyelvvel (az otthoni, jellegzetes "akcentussal"), jogosítvány nélkül (mert annyi pénz a világon nincs), fiatalon is gyorsan romló egészségi állapotban (alultápláltság, mozgáshiány, káros szenvedélyek, nulla orvosi ellenőrzés) valószínűleg egészen másfajta megállapításai születnének szegénységgel és esélyegyenlőséggel kapcsolatban.

Nincs igazság, nem vagyunk egyformák. Meg kell érteni. Ha nem tűröd a szenvedést, megteheted, hogy arra képzed magad, hogy úgy nyújthass segítő jobbot az elesetteknek, hogy méltósággal állhassanak talpra, lehetőleg döntően a maguk erejéből.

És ebben az esetben például jelentheti számodra a boldogságot az a "szenvedés", amit ezzel vállalsz. Ahogy számtalan más is jelenthet boldogságot. Sőt, lehetsz egyszerűen csak boldog és kész. Csak leülsz egy székre és ha már úgysincs semmi, akkor pont lehetsz boldog is, bármilyen banálisnak is tűnik ez így.

A boldogságról érdemes tudni, hogy igazából nincsenek feltételei. Előbb a boldogság van, aztán a tettek, javak, bármik. Ami nem boldogságból ered, az nem is vezet boldogsághoz. A gazdagság, kényelem, nyugalom, vagy bármi más vágy teljesülése nem feltétlenül jelent boldogságot. Sőt, könnyebb, ha előbb a vágyak nélküliség boldogságát tapasztalod meg, és képessé válsz boldogan sínylődni a jelennel teljesen szembenézve és megbékélve. Jobb tiszta elmével tervezni és több erő jut tettekre ha nem arra megy el az erőd nagy része, hogy táplálod magadban azt a számtalan szenvedési módot, újra és újra ugyanazokon a hirtelen megváltoztathatatlan dolgokon keringve.

Így már nehezebb lustának vagy értetlennek tűnni... :) De tegyük hozzá: ez se garancia a sikerre. Mindenesetre bármelyik legapróbb részeredményed többet ér, mint az oldtimer Ferrari, amit apától kap dezsőke szülcsinapcsira.

Némi handicappel indul a hátrányos szociokulturális környezetbe született ember, de mindenképpen érdemes megpróbálni biztosítani egy saját magunk számára elfogadható életet. Közhelyes, de igaz: az ezer mérföldes út is egy első lépéssel kezdődik. És ha már belevágunk érdemes megpróbálni élvezni, kalandnak felfogni az utat, még ha egyébként gyakran joggal is félünk a világtól, és nem ritkán eléggé fárasztó.

Summa summarum: nem hiszem, hogy lehet általánosítani, de szerintem is jó eséllyel képes megteremteni egy független ember egy számára elfogadható minőségű életet. (Az ismerősöd bölcs - a bátorság tényleg nélkülözhetetlen.)

"Gratula" az ismerősödnnek. Mi van azzal, akinek az a "szegény" életmód, amit él, az elég, nem kíván többet (Béjemvét és társait)?

"annak minden körülmények között sikerülni fog".

Ezt "látjuk" az országban a kisembereknél is. Sikerül nekik egyre jobban lesüllyedni a ranglétrán, pedig nagyon sokan beletesznek mindent.

Nincs szegény ember, csak buta. Az értelmes, józan paraszti ésszel megáldott embereknél a szegénység egy átmeneti állapot. A világ hatalmas és van mindenből(pénzből,vagyonból,kapcsolatokból,lehetőségekből) rengeteg. Akinek van sütnivalója, az megtalálja a gazdagodás útját.

" Sőt, lehetsz egyszerűen csak boldog és kész. Csak leülsz egy székre és ha már úgysincs semmi, akkor pont lehetsz boldog is, bármilyen banálisnak is tűnik ez így. "

Ez teljesen így van. Azonban az olyan szegények, akik boldogtalanok, mert nem gazdagok, ők maguknak köszönhetik. Egészen az olyan elvont gondolkodástól, hogy fogadja el a szegénységet és legyen boldog addig, hogy küzdenie kell(ene) és előbb vagy utóbb, de ki fog törni a szegénységből.