Az emberek miért sajnáltatják magukat, hogy nincs munkájuk, miközben tanulni, képezni magukat nem akarják?

Ha ilyen egyszerű lenne, most hiába fekszik le valaki este egy olyan elgondolással hogy beiratkozik akár egy komoly sulira, és utána azt fogja dolgozni. Ez nem így van, aki orvos lett vagy fejlesztő/tervezőmérnök annak meg van a rátermettsége, tudása. Nekem nincs, hiába is akarnék ezekben dolgozni.

Sok mindenhez ért az ember, de a 4 fal közül kikerülve, nem tudja kamatoztatni mert nincs róla papírja amivel ezt igazolni is tudja. Ilyen a hegesztés, komoly fényezési tudás, kétkezi melók.

Ezekkel pedig még itthon nem keresel jól. Átlag 150 amit megkaphatsz azt is Dunántúl környékén.

22F

Kérdés:

- miből képezze magát ha nincs munkája amivel megkereshetné a pénzt a képzésre?

- minek képezze magát ha attól továbbra sem lesz munkája?

Hidd el, ha már van munkája, mindenki lelkesenhajlandó képezni magát benne - de addig minek? Kitanulsz valamit és felvesznek másmilyen munkakörbe,akkor kidobtál azablakon egyvagon pénzt és időt.

Gyárat alapítani meg nem tud, mivel lakni sincs pénze.

Gyalázkodni havi másfélmilliós keresettel mikor a nyomorú évi egymillió után nyáladzik, ez valami magyar szokás?

Igazad van kérdező, engem is idegesítenek az ilyen emberek. És nemcsak, hogy sajnáltatják magukat, de tarhálnak, kunyerálnak mindenkitől, várják a csodát, és életük végéig ujjal mutogatnak XYZ-re, hogy bezzeg őt segítették a szülei.

Azt lusták megnézni, milyen tanfolyamok vannak, OKJ-s képzések, munkaügyi központok által támogatott képzések.

Tipikus példája az előttem szóló, nem is tudom mennyiszer írta le a válaszában azt, hogy "minek?"

Volt egy barátnőm...

Nehezen elvégezte a középiskolát, matekból, fizikából és kémiából korrepetálni próbáltam heti egyszer, ami úgy nézett ki, hogy ő mondogatja, hogy ezt nem érti, de oda se figyelt a magyarázatomra, az én általam írt házikat nem írta meg, mert "nincs kedve". Jó, egyszer évet ismételt.

Érettséginél felhívott írásbelik előtt 3 nappal, hogy menjek át reggel és estig gyakoroljam vele az anyagot, mert nem érti, de ekkor már annyira elegem volt a több mint 2 éves panaszkodásából (és hogy nem tett ellene semmit), hogy közöltem vele, hogy én nekem meg azon a héten több zh-m van, kamatoztassa az elmúlt évekbeli tudását, az otthagyott általam készített tananyagokat stb

Kettessel mindenből átment szóbelivel, utána jött, hogy melyik okj-t válassza. Mindig kitalált egyet és megkért, hogy én is nézzek utána, ebből 8-nak utánanéztem, többinél elküldtem, hogy tanulja meg a facebook-on kívül használni a netet. Végeredmény? Megtalálta "élete" munkáját, csak kéne 30 ezer forint a beiratkozáshoz, de biztos ez a tökéletes, de nincs rá pénze. Felajánlottam, hogy a suli mellett diákmunkázásomból fizetem, ekkor visszakozott, hogy még keresgél... immár 4 éve.

Utoljára fölajánlottam neki, hogy tanítom angolul (mert szerinte ezért nincs munkája) 3 napig lelkesedett érte, majd lemondta.

Most otthon ül munkanélküliként és egész nap a facebook előtt van és megoszt minden marhaságot, néha jelentkezik munkára, ami valamiért sose jó. Egyszer és utána folyamatosan elkezdett féltékenykedni arra, hogy én tovább tanultam és bárcsak ő is megtehetné, de nem elég okos hozzá, mert nem úgy született (velem ellentétben szerinte). Ekkor kértem meg, hogy szakítsuk meg a barátságunkat, mert elég. Közös ismerőstől néha visszahallom, hogy nincs munkája és még mindig keresi álmai okj képzését, de semmit se tesz érte és ebből lett elegem. Lett volna lehetősége? Igen. Megragadta a milliónyi felajánlásom közül valamelyiket? Nem.

Nyilvánvalóan nem voltál még soha se munkanélküli, se szegény.

1) Napi 10-20 állás megjelölése elvisz napi 8-10 órát. Örül az illető ha behívják interjúra, ám elég lehangoló hogy soha nem tudhatja (visszajelzés híján) hogy miért nincs még mindig állása. Nem szólva arról, hogy napi 8-10 óra tevékenység meglepő módon mindenképpen kimerítő.

2) Emellett ha van szerencséje lakni valahol, akkor mindenki elvárja hogy napi 24 órában elvégezzen bármilyen ötletszerűen rábízott feladatot, mégpedig azonnal. Ez keményen felborítja az időbeosztást, valamint kemény stresszt okoz.

3) Szervezett keretek nélkül nem képes fejleszteni magát senki, pláne papírt szerezni a képzésről, aminek híján az ismereteit senki nem fogja elismerni, azaz olyan mintha nem csinált volna semmit.

4) mivel munkája nincsen, így nincsen pénze, így fizetős tanfolyamra nem tud elmenni.

5) Ha véletlen adnak neki egy ingyenes képzést (amit ritkán tesz meg a munkaügyi köözpont), akkor persze örül neki, de semmi nem garantálja hogy el fog tudni helyezkedni. Végülis a képzés előtt is volt már 1-2 végzettsége, beszélt legalább egy nyelvet stb., mégsem kapott munkát (sőt, visszajelzést a jelentkezéseiről sem nagyon).

6) A tanfolyamok csak akkor ingyenesek ha végig bejársz és sikeres vizsgát teszel. Namost ha közben szerzel egy állást, ezek nagyon könnyen nem fognak teljesülni, így komoly megfontolást igényel hogy elfogadjon-e valaki egy képzést, ami alatt garantáltan nem keres semmiféle pénzt, és jelentős idejét elviszi a munkakeresés kárára.

-----------

Nem ide tartozik, de kicsit mégis:

- 40%-os munkanélküliségi rátánál (ami növekszik) nem kizárólag a munkanélküli hibája a munkanélkülisége

- amikor a legtöbbek keresete a minimálbért sem éri el, pláne nem a megélhetési küszöböt, hogy a Kormány (fideszkdnp) által mondott megélhetési küszüöbről (150K nettó) ne is beszéljünk nem éri el, ott nem csoda ha egyesek inkább munkanélküliek mint rabszolgák

- mondjuk részemről így sem értem miért nem megy minden 0 keresetű a munkaügyibe. A rabszolgaság is jobb mint az éhenhalás alapon.

De azért ne várjunk csodát, és főleg ne a nyomorult állástalant hibáztassuk akinek nincs pénze még 10-20 végzettséget igazoló papírt szerezni, hozzá mindegyikből 5-15 év gyakrolatot, hogy lehessen pályakezdő...

"Ez nem így van, aki orvos lett vagy fejlesztő/tervezőmérnök annak meg van a rátermettsége, tudása."

Illúzió. Ha minden jól megy idén végzek az orvosin, és éppen olyan büdöset székelek, mint te. Tudod mi a különbség? Hogy ettem a fáradtságot és az ország egyik legkeményebb gimijében szenvedtem (szó szerint) öt évig, majd az orvosin hat évig. Míg mások végig bulizták, meg végig itták, drogozták, kefélték a fiatalkorukat én tanultam, nekem csak ennyi jutott. Egyébként a lehetőség mindenki előtt ott állt, ott áll. Ami meg a rátermettséget illeti, senki nem született orvosnak és nem is egyetem alatt válok orvossá, a munka teszi azzá...