Ez már nagyon beteges vagy csak szerintem? Mit tehetnék ellene?

Az van,hogy eléggé kínos helyzetekbe hajszol (de csak számomra) ez az egész. Rosszul érzem magam tőle és nem hiszem,hogy túl természetes lenne. A probléma az,hogy mostanában elkezdtem undorodni a férfiak érintésétől. De olyan szinten,hogy mikor mondjuk a buszon egy fiú hozzám ér esetleg a kezével vagy a lábával akkor rögtön az taszítani kezd és undorodni kezdek. Ez akkor a legrosszabb ha testnevelés órán rosszul hajtom végre a feladatot és a tanár segít. Ez azt jelenti,hogy mondjuk egy judo bukfenc bemutatásánál fölém hajol (ami már most nagyon undorító helyzet) és megfogja a fejem,a lábam,a kezem. Persze ő csak a helyes technikát mutatja meg,de ez akkor is túl közvetlen és...fujj! Ugyanez van ha más férfi vagy idősebb fiú ér hozzám. Mostanában pedig még az is zavar,ha csak néznek,mondjuk egy idősebb férfi,őket kiváltképpen taszítónak találom. Nem gyűlölöm a férfiakat,van 2 fiú barátom és jól kijövök velük...de ez más. Bár ha visszatekintek,ők sem értek még hozzám egyszer sem,talán ezért lehet,hogy jóban vagyok velük. Azonban a családdal más a helyzet,apu meg az öcsém részéről nem így reagálok,de távolabbi rokonok esetén már én is hátrálok. Szóval ez lenne az én gondom. Így számomra elég kényelmetlenek a mindennapok,ezen lehetne segíteni?

Azt még leírom,hátha lényeges,hogy leszbikus vagyok,de csak 15 éves,viszont már egy jó ideje vonzódom a lányokhoz,már 12 évesen is az osztálytársnőimet nézegettem. Egyszer volt egy fiúm,de vele a pusziknál nem jutottunk többre,és visszatekintve mikor adott egy puszit az is kicsit visszataszító érzés volt. Ez lenne a nagy helyzet,tudnátok segíteni?