Szerintetek egy reál beállítottságú ember többet ér, mint egy humán beállítottságú? Okosabb lehet egy ember aki mondjuk keni-vágja a fizikát, kémiát mint egy olyan, aki a történelemben vagy irodalomban járatos?

Az érték mindig egy szubjektív dolog. Akkor is, ha közös megegyezéssel sok ember tulajdonít ugyanolyan értéket egy dolognak, mint pl. a pénz. Mi azt mondjuk egy darab papírra, hogy annyit ér mint egy kiló kenyér és egy doboz tej, de ki tudná megmondani, hogy valóban mennyit ér? Senki.

Ugyanígy az embereknél. Ha te egy nagyon irodalomkedvelő ember vagy, akkor mindennél többre fogod tartani a kedvenc íróidat, akik csak ülnek egy asztal mögött és firkálnak gyakorlatilag. Ők teszik színessé az életed, míg a gépész lehozhatja neked a csillagokat az égről kemény munkával sok tudással tervezéssel, számolással, mégsem lesznek olyan értékesek, mint az az író, aki a számodra legkedvesebb könyvet írta.

Ellenben, ha téged elbűvölnek a gépek. Csodálva nézel a metróra, a kocsikra, az építési darura, akkor ez pont fordítva lesz.

És most felvethetnéd a kérdést joggal, hogy "az irodalomkedvelő embernek is szüksége van kocsira, metróra míg Harry Potter nélkül azért el lehet menni dolgozni, nem?" És ez így igaz is, de csak azért, mert abban nőttünk fel, hogy kocsival és metróval járunk dolgozni. Ha az lenne a természetes, hogy lóval közlekedünk, miközben Harry Pottert olvasunk, ugyanolyan boldogak lennénk, mint most, hogy kocsival járunk. (csak a repülő trabantos rész hiányozna a könyvből)

Szerintem meg tök gáz, hogy ilyen elitista nézőpontból közelítünk meg embereket. Csak azért, mert valaki nem érti a függvényeket vagy nem tudja megjegyezni az évszámokat még nem lesz értéktelen. De emellett semmivel sem lesz több bárkinél is, ha ezeket tudja. Annak a válaszolónak van sokban igaza, hogy az a jobb kérdés, hogy a munkád mennyit ér, de az sem egy stabil állapot ami soha nem fog stagnálni. Teszem azt, most a reálos beállítottságúaknak áll a világ, de egyszer minden szakma feltelítődik és akkor sok reálos képzés is feleslegessé válhat. Vagy éppen divat lenézni a bölcsészeket, pedig egy különleges és piacképes nyelvi diplomával még jobban is kereshet az ember, mint mondjuk egy informatikus vagy egy mérnök.

De amúgy meg egy reál vagy egy humán diploma/tehetség még nem jelenti azt, hogy az illető nem lehet ostoba és többet érne bárkinél, vagy intelligensebb lenne másoknál.

Hadd kérdezzek vissza: mit értesz az alatt, hogy egy ember ér valamennyit? Vagy az alatt, hogy okosabb?

Az okosság egy összetett fogalom. Olyan komplex tudást, bölcsességet és képességeket feltételez, amely alapján egy ember jól tud érvényesülni szakmailag, és bír egyfajta empátiával és/vagy háttértudással is, amellyel megközelíti a problémákat, amikor beszél róluk. Vagyis kiemelkedőt nyújt a saját területén, és kollégái példaértékűnek tartják a munkásságát, hozzáértését. Ilyen értelemben pl. a nemrég elhunyt Hankiss Elemér, mint bölcsész az ország legokosabb emberei közé tartozott. Ahogy annak számít az MTA elnöke, a matematikus Lovász László is, akinek csak azért nincs Nobel-díja, mert matematikából nem osztanak.

Nem is értem, hogy ezek után hogy lehet feltenni azt a kérdést, hogy melyikük ér többet? Ehhez ugyanis kellene egy olyan mindenek felett álló objektív norma, amelyet mindenki elfogad és amely egyértelműen alkalmas arra, hogy egy ember értékét valamilyen számszerűsíthető módon meghatározzuk, és mondjuk egy 50 éven át generációkat tanító legendás fizikatanár teljesítményét összevethessük mondjuk József Attiláéval. Ilyen azonban nincs. Hadd tegyem hozzá: szerencsére.

A reálhoz több ész kell, ami kevesebb embernek adatik meg. Ha ezt bárki vitatja, az bölcsész! :-) (ellenpélda: egy barátom bölcsész, de a logikája jobb, mint az enyém :-) )

Mindegyikre szükség van de az a gond, hogy mindenki diplomát akar, ami rendben is lenne, de ha nincs esze a delikvensnek akkor marad a büfé szak! Ez viszont azt jelenti, hogy felhígul az amúgy fontos humán terület.

A közép és általános iskolában szinte sikk, ha valaki hülye a matematikához és a fizikához. Mindenki gondolja át, hogy mennyi fizikáért, kémiáért, matematikáért rajongó (és értő!!) osztálytársa volt, majd számolja össze mennyi volt aki a történelmet, magyart, stb. szerette. (azt nem kellett érteni, elég volt magolni)

Reál szakokon nem elég a magolás.

Melyik fontosabb? Mindegyik egyformán, de csak akkor, ha tényleg odavaló emberek kerülnének be az egyetemekre. Rengeteg bölcsész (lásd: mindenki akar diplomát, de nem eszes annyira) aki soha nem fog a szakmájában elhelyezkedni, de az adófizetőknek rengeteg pénzébe került, az tényleg nem annyira értékes. Itt a megszerzett tudásra és NEM AZ EMBERRE gondolok. (magolni tud, de nem érti mit és miért tanult)

A helyzetet tovább rontja, hogy kiszorít olyan bölcsészeket, akik tényleg okosak és nem csak a papírért mentek az egyetemre.

A reál szakosok azért jobban el tudnak helyezkedni, magasabb jövedelem magasabb adót is jelent, ilyen értelemben érttékesebb. (bár itt is a hígulás jelentkezik)

A mérleg nyelve kicsit a reál felé hajlik a fenti okok miatt, de a hígulás megkezdődött a reál szakokon is.

Ez a hozzászólásom nem fog tetszeni sokaknak, de ez a véleményem.

"A reálhoz több ész kell, ami kevesebb embernek adatik meg."

Bocs, de ez egy butaság. Mindenhez ész kell, amit magas szinten akarsz művelni. Vagy talán egy történésznek kevesebb esze van, mint egy fizikusnak? Nem, csak máshoz van érzéke. Lehet, hogy nem érti a Schrödinger-egyenletet, de ugyanúgy egy fizikus sem fog soha elemzést írni a második világháborús Magyarország politikájáról és ennek jelenkori hatásairól. Pedig az aktuális politikai eseményeket tekintve ennek sokkal több köze van a mai hétköznapi valósághoz, mint a Schrödinger-egyenletnek.