Az emocionális beállítottságú emberek éretlennek, és gyerekesnek számítanak egy észérvekre hallgató ember számára?

A lényeg, hogy a férfi szereti a nőt nagyon, de egy 15-20 év korkülönbség miatt attól tart, hogy a kapcsolat/házasság kimenetele úgyis válással végződne, mert legtöbb ilyen kapcsolatban ez meg van írva a nagy könyveben. Kéri a lányt, hogy próbáljon inkább az eszére hallgatni, ne a szívére, és gondolja át a hátrányokat.

A lány életformája abszolút nem bulizós, mozgalmas, inkább a férfi társaságát keresi, mint hogy utazzanak, kiránduljanak, vagy éppen bulizzanak. Nem fosztja meg a férfi semmitől, hiszen semmi olyat nem csinál a lány, ami mondjuk fiatalabb korhoz kötött volna. A lány nem hisz az igazi nagy Ő-ben csak abban, hogy több emberrel vagyunk kompatibilisek, és ha pont egy olyannal találkozunk az életünk adott szakaszában, akkor azt az embert lehetne az igazinak hívni. Az esély, hogy állandóan kompatibilis potenciális partnerre lelj elég ritka, így ő kitart a férfi mellett. Lány hiszi, hogy nincs olyan kapcsolat, ahol ne kellene lemondani valamiről, de hangsúly a valamiről...fiatalabb fiúval sosem érezte az egyensúlyt a férfiban, hogy egyensúly van az érzelmei, cselekedetei között, és ezért a biztonság érzés sem volt meg soha, az idősebb fickóval meg lehet később lesznek gondok, nehezebb napok, más jellegű gondok, mint egy hasonló korúval, de megtalálta a biztonságot, kiegyensúlyozottságot, amit sosem talált meg a fiatalokban, és számára ez a fontos. Ez éretlen hozzáállás volna?