Miért rettegek már 20 évesen az öregedéstől?

Ha belegondolok, hogy egyszer öreg, ráncos, döcögős, és fájós leszek, egyszerűen kiráz a hideg, és elborzadok.

Nem bírom elviselni. Már most nagyon öregnek érzem magam, a 15-16 volt a legjobb, mikor gondtalan tini voltam, még csak tapasztaltam magam körül a világot.

De ezen még túl tudnám tenni magam, de már a harmadik X gondolata undorral tölt el, annál felfele meg úgyérzem, nincs értelme élni.

Erre szokták mondani, hogy gyerekek, unokák, de engem ez nem mozgat, nem is vágyom rá, hogy gyerekem legyen, engem a szórakozás, a karrier, a szerelem, az utazás vonz, és nem az, hogy 60 évesen egy fotelba gubbasztva kötögessek.

Hogy tudnám elfogadtatni magammal az öregséget?