Soha nem sírok. Valami baj van velem?

Legelőször ez akkor tűnt fel mikor még tizenéves koromban a legelső kapcsolatomnak vége lett. A fiú szakított velem, és amíg az összes barátnőm készenlétben állt arra az esetre ha összeomolnék, én csak ültem és semmi.. Szomorú voltam, de egy könnycseppet sem ejtettem. Ez az évek során sem változott.

Eddig nem zavart a dolog, sőt még bizonyos szinten örültem is neki, de nemrég meghalt a nagymamám és félek elmenni a temetésre. Félek hogy mit fognak mondani rólam. Tudom hogy a szinte mindenki sírni fog és nem akarom hogy érzéketlennek tűnjek. Végtelenül üresnek érzem magam a veszteség miatt de.. egyszerűen nem tudok sírni.

A sírással/könnyezéssel mint folyamattal nincs problémám, azonban soha nem a szomorúság áll mögötte

Valami baj van velem?