Miért gondolják sokan, hogy Voldemort Nagyúr gonosz? (folyt. Köv. )

Az arrogancia egy következetes viselkedési mintázat, amire, mint írtam, nincs más szavunk, amivel leírhatnánk pontoan ugyan azt. A gonoszságot viszont gyakorlatilag bármire rá lehet húzni, anélkül, hogy a kognitív disszonancia érzetét keltenéd. Ha valaki egy visszahúzódó, szinte soha meg nem szólaló, önzetlen, segítőkész valakit arrogánsnak titulálna, akkor az emberek jelentős része érezné, hogy "hoppá, itt valami nem stimmel". Ha viszont például egy kisgyerek gonosznak titulálja az iskolát, mert nem engedik, hogy játsszon tanulás helyett, akkor meg inkább mosolygunk, hogy na igen, az ő szempontjából még igaz is, annak ellenére, hogy mi valószínűleg nem tartjuk az iskolát gonosz intézménynek. Erre gondolok, a "gonosz" szó hallatán te elsősorban az erőszaktevő sorozatgyilkosra asszociálsz, de más meg másra. Akkor most rajtad kívül mindenki téved és csak a te asszociációd helyes? Vagy mindenki ténylegesen, objektíven gonosz lesz, akit valaki annak titulál? Az iskola tényleg gonosz, ha egy kisgyerek annak tartja? Az a baj, hogy annyira elvakít a saját gonoszság-definíciód, hogy fel sem fogod, hogy mások mennyire másra tudnak ténylegesen asszociálni róla (ellentétben az arroganciával, a jószívűséggel, vagy a kutyával).

Egyébként nem olvastam végig az egész vitát, mindenesetre nekem, személy szerint semmi bajom azzal, ha a te igazságérzeted nem éri be annyival, hogy ártalmasnak tartsd és elítéld az erőszaktevőket, hanem csak azzal nyer kielégülést, ha mindenáron gonosznak is címkézed őket. A lélektani okát is megértem, hiszen ha egyetlen negatív jelző dobozába gyűjtesz mindent és mindenkit, amit utálsz vagy félsz tőle, az segít fenntartani a hitet, hogy ezeket a dolgokat el is lehet távolítani a világból és az egy nap majd ideális lehet. Szóval semmi bajom a te álláspontoddal, csak el kéne fogadni, hogy más meg másként látja.

Nem szoktam használni a gonosz kifejezést másokra, de nem is kérdőjelezem meg a szó létjogosultságát.

És nincs igazad abban, hogy az arrogáns viselkedést ne lehetne leírni, csakis a szóval. Ugyanúgy gyűjtőfogalom az arrogáns, a jószívű, a kedves, vagy épp a rugalmatlan, mint a gonosz. Egyes viselkedések miatt vonjuk le a konklúziót, hogy ő gonosz. Hogy ő jószívű. Hogy ő rugalmatlan. Minden melléknév így gyűjtőfogalommá válik. A kisgyerekes példa nem jó, mert a kisgyerekek a bátor,okos,szép kifejezéseket, és nagyjából minden más kifejezést rosszul, vagy nagyítva, túlozva használnak. Ahogy a gonoszt is.