Miért gondolják sokan, hogy Voldemort Nagyúr gonosz? (folyt. Köv. )

"a gonosz is szubjektív"

Valóban. Viszont akkor azt is figyelembe kell venni, hogy egy másik nézőpontból a pedofilokat irtót is gonosznak tarthatják. Pl. egy szülő vagy egy testvér, akinek megölte a mondjuk pedofil fiát (és itt most csak arról van szó, hogy pedofil és nem arról, hogy bárkit is megerőszakolt, molesztált vagy illegális pornót nézett)...de lehet bűnös is a illető, a lényeg, hogy valaki szerette. Akkor pl. a szülő szempontjából is igazságszolgáltatás végezni a pedofilirtóval és az nem lesz gonoszság az ő nézetéből, hiszen csak bosszút áll. Stb.

Voldemort sem volt gonosz a halálfalók szemében, mert az ő nézeteikért harcolt, azt képviselte.

Kérdező...te halálfaló vagy? :D

Azért a humanizmus elég jó támpontot adhat, mi jó és mi nem.

A történetben azt is imádom, hogy azok a karakterek akik békeidőben csak aranyos, jóságos mellékszereplők, azok nehéz időkben pont úgy harcolnak a gonosszal, mint a legnagyobb varázslók.

Pl. Ron anyukája, akik Tyúkanyóként vigyáz mindenkire, de a végén ő is pálcát ragad.

Szerintem a HP-jellegű történetek végső célja az, hogy átadjon egyfajta üzenetet. A gonosz karakterek funkciója többnyire az, hogy az író felruházhassa azokkal az emberi tulajdonságokkal, viselkedési mintákkal, jellemvonásokkal, amiket ő személy szerint ártalmasnak, veszélyesnek ítél, és így figyelmeztesse az olvasót ezekre. Lehet egy gonosz karakternek jól kidolgozott háttere, ami miatt megértjük, hogy miért lett olyan, amilyen, és akár együtt is érezhetünk vele, de ott, abban a történetben ettől még ő lesz a gonosz, ahogy a főszereplő is főszereplő, találjuk bármilyennek, mint embert. Csupán ezért írtam, hogy én valós személyeket nem titulálok gonosznak: mert ez számomra nem egy tulajdonság, hanem egy adott (fiktív) kontextusban betöltött státusz. Ha a HP-t egy meggyőződéses fajelmélet-hívő írta volna, aki a liberalizmus és egyenjogúság veszélyeire akarta volna figyelmeztetni a világott, akkor abban valószínűleg, Harry, Dumbledore, Sirius, stb. lettek volna a gonoszok - ez esetben egy pillanatig sem tagadnám, hogy ők gonosz karakterek, csak épp valószínűleg nem értenék egyet az üzenettel, amit egy ilyen könyv át akarna adni.

Szóval én Voldemortot gonosznak tartom, mivel ez a szerepe a HP-ben. Viszont egy szakasztott az ő jellemét, viselkedését produkáló valós személyt már nem gonoszként jellemeznék, hanem a Voldemort által bemutatott negatív tulajdonságok birtokosaként.

"Kétféle ember van, az egyik, aki az embereket két csoportra osztja..." :D

Na de komolyra fordítva, nekem ez túlzott egyszerűsítés lenne. Minek válogassam szét önkényesen az egész emberiséget két csoportra, mikor alig a töredéküket ismerem? Előbb tudjak is valamit a másikról, lássam, hogy viselkedik, aztán majd eldöntöm, hogy viszonyulok hozzá.

Sok érdekes hozzászólás jött, de én mégis úgy gondolom vannak egyetemes dolgok, amiket egy civilizált ember betart.

Az, hogy nem dobálom ki a kocsiablakon a csokipapírt pl. egy jó dolog. Sokkal kisebb dolog, mint a gyilkosság, de egyértelműen kategorizálható jó dologként.

Kérdező te pszichopata lehetsz és ezt minden bántás nélkül mondom. Ők nem éreznek egy dolgot jónak vagy rossznak.

Meggyilkolni valakit, mert zsidó vagy sárvérű rossz, de megölni mondjuk azt aki éveken keresztül molesztált, már vitára adhat okot.

Azért mert, hatalmam van megtenni valamit, nem jogosít fel arra, hogy meg is tegyem.

Ha valakinek hatalom van a kezében, azt használja arra, hogy a gyengéket megvédje.

Pl. munkahelyen volt, hogy az alattam lévővel közöltem, hogy ha megtudom, hogy tiszteletlen volt a női kollégával, zaklatja. Abban a pillanatban rúgatom ki.

És ha meg kellett volna tennem, jól aludtam volna, mert kiálltam olyan mellett, aki nem tudta magát megvédeni. De csak ugráltatni, b****ni a beosztottakat, már gonosz dolog.

Érdekelne, hogy ki milyen nemű és melyik házba tartozna?

A történet egyik sarkköve, hogy a döntéseink határoznak meg minket, nem a származásunk. Harry és Ron is tiszta-vérű családból származnak, mégsem vágnak fel ezzel.

Én a Slytherin házra szavazok egyértelműen, beszélni a kígyókkal főnök dolog :) Mindannyiunkban van sötétség, de csak döntés kérdése hová állunk. A minket ért sérelmeket, lelki sebeket arra is használhatjuk, hogy jót cselekedjünk. És természetesen Snape bátorsága és önfeláldozása.

Lány vagyok és végre egy kérdés, ahol nem epét okád mindenki a másikra. ;)