Éreztétek már úgy, hogy fel kéne adni a jelenlegi életetek és valami gyökeresen másba kezdeni, új emberekkel, új barátokkal, új helyen?

Igen, en is ereztem mar igy. Engem mar gyerekkorom ota vonzanak a hegyek, a hegymaszas, de soha nem tudtam vele olyan melyen foglalkozni ahogy azt szerettem volna. Egyreszt a munkam miatt nem volt ra energiam, masreszt sokaig nem is volt tarsasag akik hasonlo erdeklodesuek.

Ha ujra kezdhetnem akkor biztos valami hegyi vezetonek, vagy turaszervezonek tanulnek.

Sajnos elég sokszor. De én nem nyugodtam bele.

Anno vidéki kisvárosból felköltöztem Pestre teljesen egyedül, önerőből. Új ismeretségek, munkahelyek stb. Szerettem. :)

De most 3 év elteltével megint érzem, hogy ez nem elég és mennem kell. Szóval év végén költözöm Angliába. És ez még nem a végcél.

Túl rövid az élet, hogy ne valósítsa meg az ember az álmait, még ha mások szerint hülyeség is. Én annyi embert látok a környezetemben (család, barátok, ismmerősök), akik beleragadtak a saját mókuskerekükbe és én ezt nem akarom.

Ha a saját álmaidat követed, akkor készülj fel, hogy nagyon kevesen fognak támogatni. Jönnek majd, akik le akarnak beszélni róla, hülyének néznek, nem értik, hogy miért csinálod ezt. De az az érzés, mikor érzed, hogy igen, ezt akarom csinálni, ez az én utam, az nagyon jó. És ez fog végig segíteni, hogy véghez vidd, amit szeretnél.

Kicsit "önismereti könyves" szöveget írtam, de a lényeg, hogy ne félj belevágni. ;)