Nagyképű lettem?

"Családi vállalkozás..."

Ez megint más helyzet, mert akkor nagy eséllyel tovább tudod majd vinni.

Nem ismerlek élőben, így nem tudom, hogy viselkedsz, de önmagában az teljesen normális, hogy nem szórod el mindenedet azoknak, akiknek azért jössz be, mert kereső vagy és így "könnyebb veled", mert "várhatnak tőled valamit".

Viszont egy-két jótanács:

- Bánj ésszel a pénzzel!

Még csak néhány hónapja keresel és nincsen kötelező kiadásod, de már van hiteled. És nem számít, hogy családon belül, a hitel az hitel, tartozás, meg kell adni. Ha most van végre kereseted és több, mint a kiadásod, használd fel ezt arra, hogy képezz a következő egy évben minimum 300ezres tartalékot és a továbbiakban is azt a havi 20-25ezret tedd bele a fizudból és legyen az az aranyszabály, hogy ha jön hirtelen kiadás, mert "kell", vagy mert vágysz rá, akkor max az aktuális tartalék felét ölöd bele! Meglátod, k**va jól fog az egyszer jönni!

- Ne nagyon költs autóra

Tudom, ezt jókor mondom, épp örülsz a tök jó új autódnak. Én is voltam autótulaj, 20 évesen lett egy Skoda százasom ( :-D jeee ), később egy swiftem, barátnőmnek párhuzamosan egy régi Fordja. Sofőrködtem is másfél évet, igazából ezért lett a Suzuki.

DE: egy autó a lehető legnagyobb pénztemető. A fenntartás plusz benzin éves szinten sok tízezer forint. Az ember erre még azt mondja, hogy "oké, oké, de százasból kijövök, amúgy így meg nem kell buszra költeni, megtérül az." Hát rohadtul nem. Random beesik 1-1 szerviz és egyszeri kiadásként éled meg, de valójában mindig újra és újra lesz ilyen kiadásod, csak azért nem rendszeres, mert nem tudod pontosan, mikor rohad el a puffogója, mikor szarik be a váltó, szakad el a kézifék szíja, mikor kap be egy rongyot a vezérműszíj (mind valós élmény).

Tavaly adtuk el a Fordot, most először nincs kocsink évek óta. Óriási megkönnyebbülés. Persze kényelmetlenebb, nagyon könnyű beülni a kocsiba és nyomni a gázt, én is szerettem. De összességében véve sokkal jobban jövünk ki, még akkor is, ha szükség esetén autót bérelünk, bútorkiszállítást fizetünk stb.

Ja és általában mégis kell olykor tömegközlekedni.

Légy észnél nagyon!

- költs a tanulásra!

Akár rád marad a családi biznisz, akár nem, ebből a szakmából sose fogod szénné keresni magad, finoman szólva. Ha a webes dolgokban benne van, gyúrj rá arra, ismerd ki az ezzel kapcsolatos részterületeket. Vannak tanfolyamok, ahol egy-egy területet elmagyaráznak, én pl a pentaschoolt próbáltam, de van sok más ilyen is. Keress egy normálisat. Elég drágák a tanfolyamok, de ha le van épp akciózva, egy több hetes tanfolyam 50ezerért bőven megéri.

Egy jó webfejlesztőként állást is simán kapsz 200+ fizetésért, de magánpraxist is tudsz vinni, ahol ugyan van kockázatod, de ha kitapasztalod egy cégnél az árakat és hogy hol lehet elszúrni a dolgokat, akkor te már nem fogod megcsinálni. Nem ajánlom, hogy a következő 3 évben vállalkozz, mert bele fogsz szaladni csúnya pofonokba, de idővel, tapasztalattal érdemes meggondolni.

Én amúgy 27 vagyok, hasonló cipőben járok-jártam, mint te, azzal a nehezítéssel, hogy 20 évesen azért kezdtem havi 78ezerért dolgozni, mert a barátnőmmel összeköltöztem és közben egyetemre is jártam. Nekem az életemben először idén adatott meg, hogy annyit keressek, hogy félre tudjak tenni belőle, most megint állás nélkül vagyok, talán októberben végre találok megint állást és végre lesz tartalékom.

Pont ezért örülnék, ha te nem szaladnál bele ugyanezekbe a pofonokba, amiket én már megjártam.

Költsd olyasmire, ami neked kedves, az fontos, én is vettem 60ezerért gitáreffektet magamnak az első normális fizumból, azóta is itt simogatom :-) De készülj előre is, mert nagyon könnyű bekerülni a béka segge alá és veszett nehéz felkelni onnan.

ja és ui (bocsi, elfelejtettem a prédikálás közben, hogy mi a kérdés :-D ):

Néha nem baj, ha kicsit bőkezűbb vagy, tényleg van az a szitu, amikor neked valami nem nagy kiadás, viszont a csóró haveroknak az túlmutat a vagyonukon. Az egy jó irányelv, hogy ha valaki nagyon kér (pláne ha követel), akkor nem biztos, hogy érdemes adni, de ha eszükbe nem jutna ilyesmit kérni tőled, na azok lehet, hogy valóban "igaz emberek".

Egyébként az "azt adom, amit kapok" teljesen rendben van, az élet szinte (!) minden területén. Egy barátom esküvőjén is a meghívottakról úgy döntött a pár, hogy "azokat hívjuk meg, akiket nem csak mi keresünk, hanem ők is keresnek minket". Ez ilyen emberi adok-kapok, de nagyon sokszor igaz. Nekem is vannak olyan "barátaim", akik soha fel nem emelték a kagylót vagy épp a feneküket, hogy lássanak, hogy velem legyenek, hogy segítsenek, ha nagy szükségem volt rájuk. Ezzel szemben vannak olyanok, akikkel nincs nagyon szoros kapcsolat, mert másfele sodor az élet, de bármikor első szóra ott lennénk a másikért. Érdemes ilyesmikre figyelni, az ember könnyen felülértékelheti és helyreteheti magában, hogy ki is a valódi barát.