Miért éreznek az emberek kényszert, hogy valakinek kiöntsék a lelküket, megbizzanak valakiben?

Én is ritkán mondom el a problémáimat másoknak. Egy-két személy van, akivel megszoktam beszélni a lelki bajaimat, és bár bizalmatlan vagyok, azért jól esik kimondani. Ha tanácsot nem is tudnak adni, legalább megnyugtatnak, esetleg támogatnak, vagy megmondják a kegyetlen igazságot. Sajnos rengeteg kétszínű ember van, aki visszaél mások bizalmával. De jó érzés a tudat, hogy van, akiben megbízhatunk, és nem vagyunk teljesen egyedül ebben a rideg világban. Persze meg kell találni az arany középutat, azt én sem értem, hogy egyesek miért osztanak meg mindent mindenkivel.

Nem tudom, én már megjártam elég csúnyán, nem is egyszer. Azóta senkinek, de tényleg senkinek nem öntöm ki senkinek a lelkem, nem bízok senkiben. Egy hangyányit talán egy ismerősömben, aki papnak készül.