Hogy viselkedjek, hogy végre önmagam lehessek?

Ez picit hosszú lesz. Az a helyzet, hogy teljesen elveszettnek érzem magam kapcsolatok terén. Az egész úgy kezdődött, hogy 5.-es iskolás koromban az addigi legjobb barátom elkezdett csúfolni(ő talán azt hitte, hogy vicces meg eleinte az is volt), ami engem nagyon megrendített, mert sértő volt, és igaz is csak nekem ez fájt, de nem mez a lényeg, hanem az hogy én ezt utáltam, de nem mertem elmondani senki közelebbinek, és elkezdtem úgy viselkedni, hogy ne adjak okot rá, hogy csúfoljon (később többen is csúfoltak). Igazat megvallva nem tudtam kiállni magamért, alapvetően érzékeny típus vagyok. Szóval inkább egy álarcba menekültem. Ez odáig fajult, hogy mindenkivel elkezdtem jópofizni (7.-8.), mindenkinek a kedvébe jártam, akiről azt gondoltam, hogy csúfolhat.(mármint csak osztályon belül volt a szitu. Teltek az évek bulikba piálóssá váltam, meg nagyhangúvá, aki igazából nem is teljesen én voltam. Ez a háttere a mostani helyzetnek. Azóta osztályt váltottam, nem önszántamból, és a régi osztályba mindenki a bulizós jó fejnek, állandóan röhögősnek tartott, aki igazából ne mis én voltam. Az új osztályba erre rá is jöttem, és ott már máshogy viselkedtem, komolyabban, de ott se tudom hogy most tényleg önmagamat adom, igazából ez a problémám, hogy nem tudom, hogy mikor vagyok önmagam, hogy ezt most tényleg saját véleményből mondtam vagy más befolyása alapján. És a másik probléma, hogy hogyan kezeljem a régi bandát, ahol más voltam, és azóta be is szólogatnak hogy teljesen megváltoztál mi van veled stb. Teljesen szakítsam meg a kapcsolatot velük, vagy próbáljam meg a (talán) igazi énemet megmutatni még ha az nem is tetszik nekik? De a fő kérdés, mikor vagyok önmagam. Köszönöm ha ezt végig olvastátok, és időt szántatok a kérdésemre, minden válasz rengeteget jelenthet.