Kedvelitek a mindig optimista, okoskodó, örökvidám embereket?

Azért nem minden ilyen emberben van meg mind a 3 tulajdonság, van aki nem okoskodik, azokat kedvelem igen aki mindig életvidám és optimista...

A mindent jobban tudó kollégát csak kinevetjük itt a cégnél, de ő nem örök vidám és családot sem tud alapítani pont az okoskodás miatt szerintem menekülnek tőle a nők...

Két féle embert irigylek az életben:

Az igazán okos embereket.

És az igazán boldog embereket.

Alapból a hétköznapi szitukban szeretem őket, mert szívesebben találkozom velük, mint az örökös panaszgépekkel. Szerencsére én is ritkán vagyok padlón, de ha véletlen így alakul, akkor tudnak leginkább idegesítőek lenni. Miközben tombolok, elém vág egy bájos képet magáról és: "nyugi, szép az idő, süt a nap, bla, bla bla"

Na ettől nem vagyok előrébb, értékelem a pozitív gondolkodást, de igen is ki kell az embernek tombolnia magát, ha úgy van, és lehet, hogy én előbb oldom meg a gondomat, mint Ő bájvigyorok nélkül is. Néha azt gondolom róluk, olyanok, mintha beszívtak volna és ettől megoldódik minden probléma. Én is alapból optimista vagyok, a józan határig. Ha gond van, azt meg kell oldani mellébeszélések nélkül is. A gondokról igen is beszélni kell, és fel kell fogni, meg kell érteni. Egyes optimista vigyorgépekről azt gondolom egyszerűen csak homokba dugják a fejüket. Aztán holnap megint vigyorognak egy újabb problémán, amit éppen azzal idéztek elő, hogy az előző napit sem oldották meg, mert majd az univerzum rásegít a megoldásra.

Engem irritálnak, és ennek csak a kis része fakad irigylésből és komplexusokból!

Szerintem nem emberi... Ezt úgy értem, ellentmondásokkal teli és fura.

Mindig meg akarnak változtatni mindenkit, aki nem optimista az szerintük pesszimista. Nem szeretik a realista mentalitást.

Nem szeretem, ha valakinek túl nagy az önbizalma, mert általában folyamatosan kijelenti, hogy szerinte hogy kell, mégpedig mindig tudja, hogy kell és úgy áll hozzá, hogy csak úgy jó és csak neki van igaza.