Ezt a kérdést minden korosztálynak szánom, elgondolkodtató egy kicsit szerintem, ti hogy álltok hozzá az ilyenhez?

14 voltam, amikor a második húgom megszületett, de nem rekesztettem ki sem én, sem a másik húgom (ő 10 volt).

Ha nem foglalkoznak vele eleget, lehetnek beilleszkedési problémái később, akiről írsz. 20/F

Szerintem a kirekesztés kicsit más fogalom, ha olyan nagymértékű, amit írsz, azt elhanyagolásnak nevezném, de nem tudni, milyen mértékű. Minden embernek minden életszakaszban vannak olyan tapasztalatai, amikre magától jön rá, ez normális. A beilleszkedési problémák is attól függnek, milyen mértékű ez a magára hagyottság családon belül, valamilyen szinten érthető, hogy a nagyobbak nem tudnak mit kezdeni vele, mert csúnyán szólva nem egy szinten vannak - egy tini általában pl. nemigen tud mit kezdeni egy csecsemővel pl., hacsak nincs rákényszerítve, inkább a saját korosztályához húz.

Amúgy a kirekesztett emberek személyiségétől is függ, milyenekké válnak, van, aki foggal-körömmel küzd a legkisebb figyelemért is, és rendkívül terhes lesz a környezetére nézve, mert erőszakosan próbálja meg felhívni magára a figyelmet, vagy társaságot szerezni magának, és vannak olyanok, akik visszahúzódva, inkább szemlélődnek, akiket észre sem lehet venni - nos, ők tudnak általában sokkal többet az emberekről, mint azok gondolnák, mert van lehetőségük megfigyelni őket, anélkül, hogy rájuk figyelne bárki is.

Aki azt mondja, hogy "és mit szóljon az, aki egykeként nőtt fel" az nagyot téved. Mert gondoljatok bele --> egykeként tudod, hogy nincs senkid, nincs testvéred, akivel együtt lehetnél, így a szülőkre, barátokra támaszkodik...

Viszont ha a szitu az a fenti leírt szitu, az teljesen más. Mert akkor kistestvérként tudod, hogy VOLNA olyan személy/személyek, akikkel játszhatsz, el lehetsz, tanulhatsz.... de ha sz@rnak a fejedre a khuuurva rossz érzés, és kirekesztett vagy, szeretet hiányos. Ilyenkor a szülők és a barátok kellenek a francnak, mert ha tudod, hogy van testvéred, akinek nem mellesleg van tapasztalata és mégis közelebb kellene állni hozzád. A kettő dolog nem ugyan az! Aztán... "a legidősebbnek sem volt nagyobb testvére, aki játszott volna vele" --> de neki volt kettő szülője, aki csak rá figyelt, és csak vele foglalkozott! a legfiatalabbiknak már nem járt ki annyi figyelem a szülőktől, mert azok az iskoláztatással és egyre nagyobb adókkal foglalkoznak stb... ezért van ez --> 1. gyerek = maximális szülő felügyelet, nulla testvéri támasz. 2. gyerek = kevesebb szülői felügyelet, egy segítő báty. 3. gyerek= még kevesebb szülői felügyelet, kettő testvéri támasz....[sok idő elteltével].... 4. gyerek= szinte minimális szülői felügyelet, és a nagy korkülönbség miatt nulla testvéri támasz. Azért ezen nem ártana elgondolkodni, és nem csak jártatni a szánkat!

13/L

Ugyanúgy nőnek fel, mint egy testvér nélküli gyerek. Sőt! Ha anyagilag jól áll a család, esetleg a nagyobb gyerekek besegítenek, anyagilag sem kell hiányt szenvednie.

Olyan családot nem tudok elképzelni, ahol 4 gyerek van, de nem beszélnek egymással. A kis tesó úgyis fog érdeklődni, kérdezgetni, és a nagy tesók lesznek az elsők, akikhez fordulnak.

Azért teljesen kirekesztve nincs, de tény hogy nehéz helyzet. Azért az idősebb gyereknek sem könnyű az, ha fordított esetben rá van tukmálva a kistestvér, akinek teljesen más igényei, érdeklődése, gondolkodásmódja van.

De ez valamilyen szinten mindenhol így van, a nagyobb testvér a saját életét próbálja élni, és nem egy kisebb gyereket nevelgetni.

De a kisebb gyerek személyiségétől is függ a dolog, lehet később be tud illeszkedni, és érettebb gondolkodása lesz mint a korosztályának.