Hogyan kéne belevágnom? Nagyon rosszul érzem magam.

Az utóbbi 5 évem remete módon töltöttem. Nem volt életem, nem voltak barátaim, a "fiatalság" érzését távolról sem ismerem. Gyűlölöm a családomat. Ebben a béna "intézményben" senki sem jár el otthonról (csak apámnak szabad, a többieknek nem, mert az alkoholista édesapám szerint felesleges minket kiengedni a világba, semmit sem tudunk róla, beégünk mindenhol...) Anyukám depressziós, a testvéreim egy számítógépbe szívódott akármik. Én kicsi gyerekként életrevaló, független, önálló lény voltam. Bármit meg tudtam csinálni, amihez kedvem volt. Most ott tartok, hogy 4-5 éve egy szorongó, "riasztó" kisugárzású, egyáltalán nem független, mások véleménye által rángatott valaki vagyok, akinek a lakása a világ. Folyton azt hallom, ahogy édesapám lelúzerez, és mindennek elmond, aminek nem kéne (kisebb koromban is ezt csinálta, pedig sokak szerint egészen nagy jövő állt előttem...). Ő az, aki mindig, mindent jobban tud, kontrollálni akar mindenkit, és hülye vagy, ha nem azt teszed, amit ő mond. A körülötte élő emberek mind idióták, pénzéhesek, sunyik. Semmit nem mond, hogy mit kéne tennem. Beszól valamit, kiröhög, és megy a dolgára (hozzáteszem, külsős szemmel sem valami nagy eresztés az öreg, senki sem szereti). Beleszerettem egy fiúba, de el kellett váljunk, mert apám folyton az energiáimat csapolja, és amúgy sem tudok semmit sem nyújtani másoknak (viszont nagyon szeretném visszakapni őt). Hogyan tovább? Hogyan tudnék kiszakadni ebből? Alig maradt bennem valami energia. Úgy érzem, akármibe kezdenék (középiskola befejezése, álláskeresés/-megtartás, párkapcsolat), mind kudarcba fullad. Nem tudok semmit és nincsen semmim. Gyűlölöm magam. Tehetetlen vagyok. Saját életre van szükségem, nem erre. Fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék bele. Megőrülök. Gyűlölöm a tehetetlenséget. 20/L