Ezt mégis hogy hozom össze folyton? Sosem lesznek barátaim?

Ott rontod el,hogy 19 évesen ne "baràtokat" szerezz,hanem az a dolgod hogy igen járjál azzal aki neked is tetszik.

Hidd el ez az élet rendje,nemsokára már ezt sem fogják megkérdezni tőled hogy "járunk e?".

Élj ahogy egy 19 éves lánynak kell aztán ráérsz komolykodni hisz rád is az anyaság stb vár...nagyon elszalad az idő.

Na, ez egy nagyon érdekes téma. Az szerintem egyértelmű, ha egy fiú felé kedvesen, aranyosan közeledsz, akkor ő azt "úgy" fogja értelmezni. Emiatt ne is hibáztasd őket.

"akik értelmesebbek azok úgy is felfogják a helyzetet." Itt válik el a dolog. Nyilván, ha ismerkedsz valakivel, akkor lehet, kölcsönös lesz a szimpátia. Tehát a párkapcsolat emberi oldala teljesül, "csupán" a vonzalom hiányzik. Emberfüggő, hogy ezt ki hogy tudja aztán kezelni. Én ezt nem kötném intelligenciához, vagy ilyenekhez, ez erősen érzelemfüggő, sőt esetfüggő is.

Amúgy ha van olyan, akire fel tudsz nézni, vagy tisztelsz, és tényleg el tudnád képzelni magad mellett, mert meg fog a belsője, akkor szerintem ne nézd annyira a külsőt.

Szerintem összességében nem benned van a hiba, de én a fiúkat sem hibáztatnám teljes mértékben, csak valaki ezt nem képes elfogadni. Amúgy meg azok a fiúk, akik a külsőd miatt barátkoznak csak veled, azok nem érnek sokat a te szempontodból.

Fogalmam sincs.Szerintem ez mindig így megy.Például belém mindig olyanok voltak szerelmesek,akiktől a büdös életben nem akartam volna semmit.Elhülyültem velük,meg elbeszélgettünk,de soha nem akartam volna kapcsolatot.Elve nem is akarok,mert lusta vagyok ahhoz,hogy fent tartsak egy kapcsolatot.

Lehet,hogy mindegyik reménykedik,hogy lesz belőle több,mint barátság.Szerintem az elején el kell mondani és kész.Aztán,ha lelép,akkor nem barát.

24/F