Az baj, ha 22 évesen "félreteszem az életemből" a nőket és a saját életemre, a karrieremre koncentrálok? Szerintetek jól döntök?

Eddig még sosem volt barátnőm és szinte már kezdtem depresszióba zuhanni ez miatt. Szó szerint megbetegítettek a gondolatok,hogy mi a francért nem vagyok sikeres a nőknél,miért nincs barátnőm,stb. Nem tudtam másra koncentrálni,megbélyegezte a napjaimat. Aki ugyan ebben szenved,az el tudja képzelni. Mielőtt végképp végem lett volna, eldöntöttem,hogy "kirakok egy STOP táblát magam elé",megálljt parancsolok a rossz gondolatoknak. Ki akarom egy időre iktatni szinte teljesen a nőkről való gondolataimat,mert tönkre teszik az életemet. Lehet durván hangzik,de így van. Na és itt jön a képbe,hogy miért akarom "kizárni" a nőket egy időre a fejemből. Most jelenleg elkezdtem egy közös vállalkozást a családdal,ami egyenlőre jól halad a felé,hogy a későbbiekben akár egy komolyabb üzemmé nőlje ki magát. (Természetesen az alapoktól építgetjük fölfelé,de később magam kell,hogy csináljam majd,vagy társ segítségével). Ha továbbra is erősen azon rágnám magam,hogy mi a francért nincs még barátnőm,akkor tuti rámenne erre a dologra is,tuti elvenné a figyelmemet. Így nyugodtabbnak érzem magam,hogy csak a feladatomra koncentrálok,hogy kitanuljak mindent. Nem a nőkön gondolkozok,nem rágódok,nem érdekelnek ezentúl,hogy más hány csajjal szaladgál,mennyivel feküdt le,stb. Szóval nagyon röviden és tömören ez lenne a történetem.