Iq - áldás, vagy átok?
Elég filozófiai a dolog, s szerintem egy nagyon fontos kérdés.
A magas IQ sokak szerint nem több, mint egy áldás, mint egy égi adomány, mellyel csak nagyon kivételes egyének rendelkezhetnek. Az ilyen kivételes egyének egész fiatal korukban, ha nem is tudatosan, de már érzékelik azt, hogy különböznek, azt, hogy mások mint a többiek. Mert valljuk be, elég 20-30 IQ pont és az ember teljesen más szemekkel néz a világra.
Igen, csak kivételes egyének rendelkeznek ezzel az adománnyal. Sokan nem tudják, de ez olyan terhet képes az adott illető vállára fektetni, amitől nem szabadulhat. Olyan terhet, amit valószínűleg nem is kívánt, legszívesebben meg is válna tőle. De ezt az értést nagyon nehéz leírni, a lényeg, hogy ilyen esetben nem működik az úgy nevezett leszarom tabletta. Nem csoda, hogy a magas IQ-val rendelkező emberek körében gyakoriak az összetett mentális problémák. Na nem is kertelek, mert aki tényleg megérti magát a kérdést, leírás nélkül is képes választ fogalmazni.
- 18F - 141 IQ-val 'megáldva' - évek óta depressziós - öngyilkos szándék fent áll - meg nem értettség, magány léptén nyomon -
válasza: válasza:"Nos igen, úgy vélem, ehhez kéne az effajta embereknek a szeretet és a megbecsülés, amit lévén mások, sokuk soha nem kap meg."
Én nem gondolom, hogy az önuralomnak a szeretet és a megbecsülés lenne az alapja.
De akárhogy is, ha neked szeretetre és megbecsülésre van szükséged, de nem kapod meg, annak nem értelmi, hanem érzelmi gátjai lehetnek.
Lehet hogy a szerencse is közrejátszott nálam, de én sosem éreztem magam érzelmileg elhanyagoltnak, pedig nagyon különös a gondolkodásom és az életfelfogásom. Én azt tapasztaltam, ha kedves vagyok az emberekhez, és önzetlenül segítőkész, akkor kedvelni fognak, még akkor is, ha közben kicsit dilisnek gondolnak. Én is hamarabb kedvelek meg egy más gondolkodású, de kedves embert, mint egy velem egyetértő, de alapvetően arrogáns és goromba valakit.
Én elhiszem, hogy unod már a "vegyél erőt magadon, hülyegyerek" dumát, hogy a szavaiddal éljek, viszont lehet, hogy egyszer mégis ki kéne próbálnod.
válasza:Ha valaki kieggyensulyozott akkor lehet akármekkora iq ja nem lessz soha szomoru, és kirekesztett, pláne ha egyben az EQ- is domináll. Nálam szerencsére igy van, 135 140 kórül mozog az iq m de nagyon nem érzem magamat kirekesztettnek.
Lehet abbol is adódik hogy kisgyerekkorom ota volt egyik tanárom a példaképem aki a városunkban a legokosabb ember is és az eq ja is nagyon magas, és nagyon boldog :)
válasza:Szerintem ez inkább az EQ-tól függő dolog. Az IQ a logikai képességeket méri fel, mutatja meg. Az EQ koncentrál inkább arra, hogy az ember hogyan reagál le bizonyos helyzeteket az életében, hogyan éli meg.
Mert nem amiatt szenvedünk a legtöbbet, hogy nem tudjuk a matekot, vagy nem tudunk helyesen írni. Az érzelmeink miatt.
Igazából ez a fő mozgatórugója mindennek az életben. Ebből nyerünk inspirációt, ez ad értelmet az életnek, ezért csinálunk mindent, ha van kiért.
Valaki igénytelenebb e szempontból, és tényleg csak az élvezeteket habzsolja. És valóban vannak olyanok, akiknek többre van szükségük, már fiatalkorukban egy társra vágynak, aki mellettük áll. Ezt nehéz megérteni olyannak, aki nem ilyen.
Fontos, hogy higgy valamiben. Most nem Isten gondolok (vagy nem feltétlenül), nem is a Bibliára, és nem azt mondom, hogy legyél vallásos. Hanem sose veszítsd el a hited abban, hogy egyszer jobb lesz, egyszer sokkal boldogabb leszel, őszinte barátaid lesznek, és szerelmed. Ebben higgy, és ne felejtsd el soha!
válasza: válasza:Sokaknak inkább átok, de akinek van lehetősége hogy kihasználja és meg is teszi annak áldás lehet.
Nekem nem csináltak még tesztet, de mindenki azt mondja hogy intelligens vagyok, pszichológusok, pszichiáterek is említették már. A többi embert elnézve magam körül igazuk lehet. De még ha van is 120-130 IQ-m akkor is, mellette autista vagyok, az EQ-m pedig kb 10 körül lehet.
Tudom, hogy necro, de akkor is írok választ. Ugyanis én is pontosan ezt érzem.... És a legkínzóbb, hogy mégsem szeretnék 100-as IQ-jú boldog tudatlan lenni. Viszont ez így borzasztó... 5-6 éve, mikor a Mensa tesztet megírtam, és meghívtak tagnak, visszautasítottam, mert nem akrtam, hogy még rosszabb legyen. Nem tudom, jó döntés volt-e... Lehet, hogy ha hasonló emberekkel lennék körülvéve az időm nagy részében, nem érezném magam ennyire kirekesztettnek. Mit gondolsz...? Semmi ötletem nincs a megoldásra. Az egyedüllét segít, de igénylem a társaságot. Megint egy kínzó ellentmondás. Van belőle pár....
Remélem, megvagy, jól vagy, és válaszolsz.
válasza:Ha még mindig áll a kérdés, akkor azt kell mondanom, hogy ugyanúgy, mint minden más, jó is és rossz is. Az a fontos, hogy melyikre építünk, melyiket tudjuk előtérbe helyezni a másikkal szemben. Nekem mértek már 160 feletti IQ-t is (bár azért abban a tesztben, annyira nem bízom, de 150 feletti mindenképpen mondhatunk), és nem mondanám, hogy szörnyű lenne az életem, mondjuk azt sem, hogy csodás. Egészen kis koromban egyáltalán nem volt még probléma a különcségemből (fogjuk rá), de mikor elkezdtem az iskolát, már azzá vált. Ezért egyre jobban elzárkóztam másoktól. Csak az utóbbi időben kezdtem el újra nyitni mások felé, mert én is hasonlóan gondolkodtam, és próbáltam valahogy javítani rajta. Többé kevésbé ez sikerült is, de ez egy lassú folyamat, szóval nem kell rögtön hatalmas változásra gondolni. Teljesen sosem tudsz beilleszkedni, de annyira igen, amennyivel meg tudsz elégedni.
(Bocsánat, ha zavaros, de már napok óta nem aludtam.)
Hét év eltelt azóta:D és azt hiszem pont erre a kérdésre volt szükségem ahhoz, hogy átértékeljek mindent, ami most nehézséget okoz.
Azóta teljesen megváltozott az életem, kimozdultam a komfortzónámból - nem önszántamból, szerelmes lettem; elköltöztem, elkövettem ezer meg ezer hibát, nagyon sokat tapasztaltam, szerettem, nevettem, sírtam - az érzelmeket akkora spektrumon éltem meg, amikről fogalmam sem volt, hogy lehetséges, jó és rossz értelemben is.
Nem sokkal azután, hogy kiírtam a kérdést, rá két évre majdnem öngyilkos lettem, de erőt vettem magamon, és elkezdtem tenni a jó közérzetért sporttal például, és be is vállt.
Nagyon sok embert megismertem, keveredtem rosszabb társaságokba, drog, szerencsejáték, alkohol... azt hiszem, fogalmazhatok úgy, hogy csak úsztam az árral - szinte zabáltam a munkahelyeket, volt amit másfél hónap alatt meguntam, és váltottam, de valahol egy nap is elég volt.
Éheztem is egy időben, tanácstalannak és tehetetlennek éreztem magam, még az akkori párom mellett is, de minden helyzetben képes voltam, ha kifejezhetem így magam - több, és több erőt meríteni magamból, és bátran kijelenthetem, hogy egy megoldatlan helyzetet vagy problémát sem hagytam magam mögött, akármennyire is kilátástalannak tűnt minden.
Bár szégyellenem kellene az elmúlt időszakot, örülök, hogy megtapasztaltam amit - és hálaistennek, nem szokásom kétszer ugyanazt a hibát elkövetni.
Megtanultam megfogalmazni és kifejezni is az érzelmeimet, bárki számára befogadható formában. Igazat megvallva, egy nagyon alacsony iq-val, de hatalmas érzelmi intelligenciával megáldott lány, az exem testvére segített a legtöbbet.
- Tudom, sokan vannak abban a cipőben, amiben én voltam régen.
Legyetek nyitottabbak, optimistábbak az emberekkel kapcsolatban - persze, azért ne legyetek naivak. De a legegyszerűbb takarítónő is lehet, hogy sokkal többet tud tanítani az életről, mint azt gondolnátok.
- Ép testben ép lélek - közhely, de igaz. Fogadjunk legtöbben negyed annyira se törődtök a testetekkel, mint kellene - a sport nem az ördögtől való, ahogy az egészséges táplálkozás sem :D és ti sem vagytok tökéletesek, fogadjátok el, fejben is tuti van mit rendbe tenni
- Cél nélkül nincs értelme semminek. Ha sakkozol, minden lépésednek célja kell, hogy legyen. Ha nincs célja, akkor ne lépj, és bármennyire is szűk az idő, keress egy olyan lépést, aminek már van. Az élet is ugyanilyen.
Ha a célod annyi, hogy boldog legyél, hajrá. Senki sem szegez kést a torkodhoz, hogy valami magasztosabb jövőt szolgálj.
Én most programozni tanulok:) de a célom, hogy boldog legyek, és mindenkit boldoggá tegyek magam körül.
- Igenis be lehet illeszkedni, de ahhoz meg kell találd a helyed az életben, és egy adott társaságban. Hozzám inkább problémákkal, vagy gondokkal fordulnak, vagy ha iránymutatást várnak - és tudok is nekik segíteni, ez az én szerepem, könnyen felmérem kinek mi a jó, és mik azok a lépések, amikkel ezt el tudja érni. Bíznak bennem az emberek, szeretnek, és ha a szükség úgy kívánja, hallgatnak rám.
De először azt kellett megtalálnom, aki én vagyok. Az emberiség, és a társadalom sem homogén, minden egyednek megvan a szerepe, még annak is, akiről azt gondolná az ember, hogy nincs. Van aki megelégszik a szereppel amit neki szánnak, de valaki tesz róla, hogy megkeresse azt a pozíciót, amiben a lehető legoptimálisabban tud teljesíteni - vagy amiben a legboldogabb, de sajnálatos módon a kettő nem mindig ugyanaz.
Szóval, a kérdés feltevése óta sok minden történt, és hihetetlenül sokat tanultam és tapasztaltam.
Jaj és a lényeg:D ami miatt elkezdtem írni természetesen lemaradt
Meg akartam válaszolni a címben szereplő kérdést - az IQ áldás, vagy átok?
Az élet nem fekete fehér, nem olyan, mint amilyennek akkoriban láttam.
Szóval, inkább nem válaszolok a kérdésemre, mert az túl hosszúra nyúlna, inkább letudom annyival, hogy a kérdés hibás - igazából nem az, de hiba ennyire végletes kérdést feltenni, kifejezetten szűk életszemléletet sejtet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!