Baj, hogy ilyen vagyok? Ez jó, vagy rossz tulajdonság?

A helyzet, hogy rettentően érző ember vagyok. Filmeket is alig bírok végignézni sírás nélkül.

Pl.: Nagyon szeretem a Jégkorszakot. Az első rész végén vissza viszik a kisfiút. Én eközben bőgök, mert engem annyira meghat.

Vagy a jégvarázs. Mikor először megnéztem, a végén sírtam, de moziban voltunk, sötétben, senki nem látta. Tegnap unokatesómékkal megnéztük. Azzal küzdöttem, hogy ne síjak, mikor a lány bevonul a szobájába. Még szerencse, hogy nem néztük, csak a feléig, aztán áramszünet lett...

Egyfoltában beleképzelem magamat mások helyébe.

De közben rettentően szeretek. Legszívesebben azzal tölteném a napomat, hogy ölelgetem anyukámat.

Viszont nem tudom, hogy ez normális e. Ha nem, akkor mit tehetek ellene???

13/L