Miért lusták, kedvtelenek, negatívak a mai kamaszok?

Sziasztok, 17 éves lány vagyok. Nem értem a kortársaim negatív hozzá állását mindenhez. Diákmunkán vagyok, és egyebet sem hallgatok, csak annyit hogy : "haza megyek és döglöm", "alig bírtam felkelni, majdnem elaludtam, egész éjszaka gépeztem", "nincs kedvem semmihez", "nem érdekel ez az egész sz@r, menjünk haza" , "lógjunk már haza egy órával hamarébb " , "meleg van" (ha meleg van az a baj, ha hűvös az a baj), és még sorolhatnám. Hozzá teszem nagyon könnyű munka, papírokat kell rendezgetni. De suliba detto ugyanez a helyzet, az osztály nagy része csak nyíg meg nyíg mindenért, nincs kedvük semmihez, legyen meg a kettes, és ennyi. De ne értem, hogy lehet így élni? Csak én vagyok ezzel így? Nem azzal van a bajom, hogy valaki nem szeret tanulni. Pl. vannak haverjaim akik 2-es 3-as tanulók de nem hallgatom tőlük ezt a kedvtelenséget, nem akarnak haza lógni, elcsatangolunk suli után, meg stb. Hanem azzal van bajom, hogy felnőttek és korombeliek közt is olyan sok a negatív ember, akinek semmihez nincs kedve, csak a piáláshoz meg az alváshoz. Sőt, még ezzel sem lenne nagy bajom (mert nincs hozzá közöm ki mit csinál) ha nem hangoztatnák folyamatosan az életuntságukat, és nem vennék el az én jó kedvemet is. És megsértődnek, ha azt mondom, "bocsi de nem érdekel, miért nem aludtál ha dolgozni jöttél" és tényleg nem akarok bunkó lenni de lefárasztanak. Semmi kötelesség tudat, semmi ösztönzés, smmi, csak a "döglődjünk meg igyunk " mottó. És már nem bírom, hogy mindig mindenki csak panaszkodik akárhol vagyok. Pedig ismerem ezeket a fiatalokat és tudom azt is, hogy szinte minden a seggük alá van téve, ezért nem is értem miben fáradnak ki. Egésznap az fb-t nyomják, meg aludnak. Hogy lehet így meglenni? És miért ilyen negatív a magyar ember?