Ezt nem hiszem el! Mindenki tudja, mit akar az életben, csak én nem?!

Tényleg jó volna ha tudná az ember, hogy mit akar az élettől, de nem is annyira ez a cél, hanem hogy céltalanságodban elvállalj bármit feladva az álmokat. A legtöbben akik olyan fenemód céltudatosnak tűnnek is ugyanígy vannak ezzel, hogy ahogy esik úgy puffan, csinálnak valamit ami éppen van, hiába gyűlölik ugye a munkájukat azért is csinálják, mert valamiből ki kell fizetni a számlákat.

Te azért nem tudod, hogy mi legyél mert nem akarod ilyen muszáj módon élni az életed, hanem szeretnéd élvezni legalább amit csinálsz. Helyes.

Én 5évig tanultam szakmát mikor az utolsó évben a vizsga előtt inkább otthagytam, mert nem akartam azt csinálni egy életen át. Aztán leérettségiztem addig hátha eszembe jut valami, hogy mit kéne csinálni. Majd elmentem gyári melósnak amit rühelltem. A hajtás, a megfelelés ami lehetetlen, a buszozással pazarolt megannyi idő.

Most jelentkeztem én is továbbtanulni mert azt hiszem rájöttem mi az amit szeretnék csinálni. Az élettel már megbékéltem. A problémákkal is, és tudom már, hogy a problémák nem ellenem vannak, hanem értem, hogy miként vagyok képes megoldani azokat. Mint ahogyan a kis csírának is le kell küzdenie a rá nehezedő föld súlyának problémáját, hogy majd fa legyen belőle.

Nem,nem mindenki tudja,hogy mit akar az életben,van aki még idősebb korában sem.Ez nem azt jelenti,hogy ő kevesebb bárkinél.

A mai társadalomban ne nézd,hogy hová tűnt a segítőkészség vagy emberiesség,inkább mutass te példát ezekből,anélkül hogy elvárásaid lennének.Az igazság az,hogy a mai társadalmat az ego tartja fent,ezen ne te rágodj.

Írod,hogy nem vagy élhetetlen,és hogy egyetemre fogsz járni.Nos,indulj el ezen az úton,majd idővel kialakulnak a dolgaid,esetleg ráérzel,hogy mit is szeretnél.Ha ennyire zavar,hogy folyton kérdezgetik,mit szeretnél,akkor adj egy sablonos választ és ne foglalkozz a véleményekkel.Szelíden mosolyogj rajtuk.Szerintem már ez is egy lépés a felnőtté válás felé.

Első feladat: ne beszélj csúnyán.

Második feladat: nőj fel.

Harmadik feladat: higgy már önmagadban!

Negyedik feladat: ha már képes vagy hinni önmagadban, nézz önmagadba, és szülj egy kis önkritikát!

Mind mások vagyunk, én pl. általános iskolás koromban találtam ki, mi szeretnék lenni, és most azt tanulom egyetemen.

Az, hogy te még nem tudod, mit szeretnél, önmagában nem baj, csak ne kezdj kapkodni pl. azzal, hogy elkezdesz járni valahova, ami nem érdekel igazán. Lehet, hogy neked nem ártana 1-2 év, amíg átgondolod, mit is szeretnél csinálni.

Valóban hiba 18 éves kvázi gyerekektől elvárni, hogy kész életpálya-tervvel rukkoljanak elő, amikor sokuk még magát sem ismeri igazán, ill. a képességeire sincs valós rálátása. Általában ezek szokták az első nagy csalódásokat okozni, és szerintem a nagy egyetemi bukási/kihullási ráták mögött is ez áll többek közt. (A másik meg az, hogy sokan nem képesek kezelni azt a hirtelen szabadságot és önállóságot, amit az egyetem a merevebb gimnázium után ad.)

3,4,7-es itt nagyon jó dolgokat fogalmaztak meg, szemezgess a tanácsokból és fogadd meg, amelyiket szeretnéd:-) Különben ez a továbbtanulás jó kérdés, sokat beszélgettem mostanában erről másokkal. Hidd el, egyáltalán nem te vagy az egyedüli, aki nem tudja, mihez kezdjen. Nem tudom, hogy pályaválasztási tanácsadások segítenének-e megoldani ezt a problémát, de lehet, hogy nem ártana azért 1-2 ilyen óra a középsuliban... Tényleg sokak vannak úgy vele, hogy magukat sem ismerik, ahogy ezt előttem írták... Így pedig nagyon nehéz olyat választani, ami tetszene... Meg egyetemen is annyi fajta szak van, és ugyan honnan tudná egy 18 éves, hogy 20-30 év múlva még mindig boldogan fogja-e végezni a munkáját, vagy legalábbis nem kényszerből? Ezt a jelenséget szoktam úgy nevezni, hogy kapunyitási pánik. Különben én sem vagyok tisztába vele, nagyon nem szeretném félúton ott hagyni a szakot, amit elkezdek, de ha végképp nem érzem magam jól benne, váltani fogok.. Sose késő meggondolni magad... Sokan tényleg 25 évesen, vagy még később jönnek rá, mit akarnak csinálni...

A segítőkészség meg más dolog. Sajnos te ilyen emberekkel vagy körülvéve... ha gúnyosak meg flegmák, tényleg nincs értelme kötekedni, mondasz valamit, és rövidre zárod a dolgot... Más részről viszont ne várd el, hogy majd jön valaki, aki megmondja neked, hogy mit csinálj. Tudom, sokkal könnyebb lenne, én is eljátszottam már a gondolattal, hogy valami isteni csoda folytán valaki beállít a válasszal, de ezt neked kell majd kitalálnod. Szóval hajrá!:-)