Miért vagyok szégyenlős és csendes?

Kiskorom óta szégyenlős vagyok. Ne kérdezzétek miért mert nem tudom. Úgy vagyok az, hogy amikor idegen jön oda hozzám akkor nem birok megszólalni mert elcsendesedek, félek a fiuktól is , 8 éve együtt vagyunk az osztállyal még sem tudok előttük felszabadulni . Oké, az utóbbi időben kezdek megnyílni és egyre kevésbé vagyok csendesebb mint régen, talán fiuk előtt és próbálok beszélgetni de még ígyis csendes vagyok. És félek hogy most új közösségbe megyek akkor megint nem tudok megszólalni :/ egyébként rokonaim előtt se tudok beszélni még nővérem előtt se sokat. Ha az utcán látok sok magamkorú fiút mindig más irányba fordulok mert félek hogy kinevetnek vagy bármi:/ nem tudom miért van ez, szeretném legyőzni, de halottam olyat is hogy valaki 17 évesen is ilyen csendes maradt. Előre is köszi a válaszokat. . Egyébként barátaim vannak , és őket netről ismerem és ledöbbentem hogy egyre jobban megnyílok mindenki előtt de még mindig elég csendes vagyok.