Meg tudok valaha változni?
Mindig is egy visszahúzódóbb, csendesebb ember voltam. Nem is igazán félénknek mondanám magam, inkább csak kényelemből, ösztönösen kerülöm a középpontot. Tudom, hogy ez nem jó, nem is tudom magam így elfogadni és már nagyon unom a "te mindig ennyit beszélsz?" kérdést és társait, a környezetem sem fogadott el soha ilyennek, vagy ha igen, az annyiból állt, hogy beletörődtek ilyen vagyok, és azt hitték nem akarom a társaságukat. Pedig szó sincs róla. De persze azért mindig volt egy kisebb társaság ahova tartozhattam pl osztályban, szóval annyira nem drasztikus a helyzet. Mindenesetre ez elég bonyolult, hogy most az egészet leírjam, én magam sem tudom igazán az segítene-e.
A lényeg mindig elhatározom, hogy képes vagyok megváltozni, de éles helyzetben, pl egy társaságban ugyanúgy csak ülök és azon veszem észre magam nem tudok hozzászólni érdemben semmihez. Tényleg minden vágyam az, hogy megváltozzak, de az ilyen kudarcok mindig elveszik a kedvemet. Egyáltalán sikerült már valakinek? Gyökeresen, vagy csak kis lépésenként, mindegy csak nem akarok életem végéig ilyen maradni :/ Ráadásul most jön majd az egyetem, tiszta lappal indulhatnék, de félek megint elcseszem. Léci írjatok valami tanácsot. 19/F
"Ilyen?"
Mármint milyen?
Társadalmon kívüli?
Meg tudom érteni a helyzeted. A jelenlegi társadalom számára minden, ami eltér egy idealizált állapottól, az szinte már beteg dolog, amit kényszeresen meg kell változtatni, vagy meg kell gyógyítani.. Pedig az úgynevezett normális emberek sokszor semmivel sem normálisabbak, mint amit ők gondolnak az olyanokról, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak a korlátaikon felülkerekedni, ami mások számára nem jelentenek nagy kihívást. (Mások számára, akik világ életükben nem szenvedtek hosszantartó önbizalomhiánytól, vagy különféle személyiségzavarokban, kudarcélményekben és ennél fogva könnyen "osztják az észt".
Ha megnézed az Esőember-t, ott ez érdekesen van prezentálva. Persze nyílván más fogyatékosnak lenni és más társadalmon kívüli,- lefojtott,- önbizalomhiányos személyiségnek lenni, de a viszony hasonló. Van egy olyan pontja ennek a filmnek, ahol igencsak megkérdőjelezhetővé válik, hogy pontosan ki a normális.
Szerintem ahhoz, hogy közelebb kerülj ennek a problémának a megismeréséhez, ahhoz meg kell vizsgálni a különböző társadalmi szinten lévő emberek egymáshoz való viszonyát.
Mindenesetre annál rosszabb döntés alig akad, mint amikor valaki görcsösen próbálja kompenzálni az önbizalomhiányát, mert ez ellenszenvet vált ki a környezetből.
De még elég fiatal vagy, úgyhogy nem kell pánikba esni! Sokat segíthet, ha olyan hobbikat találsz magadnak, amikben ki tudsz teljesedni, vagy amikben el tudnak merülni a gondolataid.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!