Számotokra melyik lenyűgözőbb?

Szerintem ahhoz, hogy valaki brillírozzon a zongorán, ahhoz sokkal több munka kell, mint ha valaki jól rajzol. Én ha valakit fantasztikusan hallok játszani, akkor inkább ezt a hatalmas szorgalmat, kitartást díjazom és tisztelem az illetőben, és emiatt sokkal inkább lenyűgöz, mint ha valaki tehetségesen rajzol. Persze a szorgalom mellett a tehetség is előfeltétel, valamint az érzékenység, a zenei érzék (néha az abszolút hallás), és a kezek felépítése sem "elhanyagolható. Néha egy-egy játékot emberfeletti teljesítmények érzek...

Én rajztanár vagyok, és láttam pár gyereket, meg gyerekrajzot, úgyhogy ez alapján mondom, hogy a z, hogy valaki igazán egyedi módon, és biztos vonalvezetéssel, egyéni látásmóddal, nagyszerűen tud rajzolni, az vele születik az emberrel, és hiába is igyekszik valaki, nem lehet megtanulni. Szorgalommal ugyan el lehet jutni egy szintre, el lehet lesni technikákat, stílusokat, vonalvezetést, de az ilyen mindig egy kicsit ’izzadságszagú’ lesz, és mindig el fog maradni egy igazi tehetség nívójától, nagyszerűségétől, sosem érzi meg benne az ember a géniuszt, hisz látásmódot nem lehet utánozni, mert az már agyi sajátosság..

Én magam jól rajzolok, de sosem tartottam magam tehetségesnek, pont az eredetiség hiánya miatt.