Ha valaki szeret egyedül lenni és egyedül csinálni dolgokat, az rossz tulajdonság lenne?

olyannyira ilyen ember vagyok, hogy szinte senkivel sincs kapcsolatom, ez miatt, és nagyon élvezem!

az időmet csak magamra tudom fordítani, nem kell alkalmazkodni senkihez, és a magam ura vagyok!

nagyon ritkán beszélek csak valakivel, és szeretek így élni!

Ez is, mint annyi minden más két élű dolog: egyrészről ott van az, hogy szeretsz így élni, nem zavar senki, a magad ura vagy, másrészről viszont ott van, hogy könnyen lehet, hogy a későbbiekben, amikor esetleg előnyöd származhatna abból, hogy vannak kapcsolataid, ismeretségeid, akkor azok nem lesznek meg, mert nem jártál olyan társaságba, ahol ezt megszerezhetnéd, vagy akár még a pártalálás is nehézkes lehet, már persze ha egyáltalán szeretnél párkapcsolatot.

Egyik középiskolai tanárom azt mondta nekünk egyszer, hogy a sikeres, boldog élet titka az egyensúlykeresés: meg kell találni az egyensúlyt minden téren és azt tartani kell, ha valaki ezt meg tudja valósítani, annak boldog, kiegyensúlyozott élete lesz. Úgy gondolom, igaza volt, már csak abból is, mert azóta is tartom magam ehhez a "dogmához" és bizony működik, mindenből pont annyit csinálok, veszek, stb. amennyi szükséges, ami csak annyira van egy másik dolog hátrányára, hogy egyik se szenvedjen túl nagy károkat az igényszintemhez képest, így boldog és kiegyensúlyozott életem van. Sokszor meg is kapom, hogy hogy a fenében van mindig jó kedvem, hogy vagyok ilyen jó kedélyű és ekkor mindig elmesélem ezt a kis történetet.

Én is "magányos farkas" vagyok (najó alkatom inkább medve mint farkas de ez most mindegy :P).

Én nagyon jól érzem magam egyedül. Néha még zavar is, ha a környezetemben vannak mások is. Hátulütőjét eddig nem tapasztaltam. Bár azt megemlíteném, hogy van 2-3 olyan barátom akikkel el tudok menni néha valahova, össze tudunk ülni (még ha ritkán is) egy kicsit beszélgetni. De ennyi nekem elég is. Az viszont tényleg rossz lehet ha egyáltalán nincs kihez szólni ha kellene egy jó szó.

Szerintem sincs abban semmi rossz,ha valaki szeret egyedül lenni..Az embernek néha szüksége van magányra,hogy feltöltődjön,hogy elgondolkodjon dolgokon vagy csak simán relaxáljon,zenét hallgasson.Amellett persze nem kell elszigetelődni a világtól,mert az már beteges lenne,ha naphosszat csak a szobádban ülnél,nem beszélgetnél,és ki sem mozdulnál.De ahogy olvasom,te nem ilyen vagy.

Megnyugodhatsz,mert sok ember él így,nekem is jólesik a magány néha,mint bárki másnak,én ezt természetesnek veszem,nem látok ebben semmi különlegeset.

A magányos farkasokra azt szokták mondani,hogy érzékenyebbek a külvilágra és mélyebben élik meg a dolgokat,ezért kicsit elzárkódnak előlük,nem igénylik a társaságot!Van ,akinél ez időjárásfüggő,,ha esik az eső,akkor depisebbek,nem akarnak kimozdulni,senkihez sem szolni....

Az én véleményem tehát az,hogy NEM rossz tulajdonság,hanem normális emberi tulajdonság :))

Nem rossz tulajdonság, teljesen semleges.

A magány és az egyedüllét két külön dolog, előbbi negatív érzés, utóbbi lehet semleges vagy pozitív is.

Vannak emberek, akik állandó társaságot, együttlétet igényelnek, egyedül unatkoznak, hiányérzetük van.

És vannak, akik kifejezetten igénylik az egyedüllétet, akkor tudnak töltődni.

Én utóbbi típus vagyok. Nekem is vannak barátaim, akikkel szívesen találkozok, körükben kifejezetten szociális, beszédes vagyok, de egy idő után totálisan leszívja az energiáimat a szociális interakció, jóval több időt kell egyedül töltenem, mint társaságban, hogy "regenerálódjak". Vannak kicsit szociálisabb és vannak kifejezetten izolálódosabb időszakaim, utóbbi esetében internetről is felszívódok.

Filmeket nézni ha nem ilyen sörözős-haverozós lazaság, mindenképpen egyedül szeretek. Aludni csak egyedül tudok normálisan és pihentetően. Együtt élni mással is csak úgy megy békében és nyugiban ha bazinagy lakás két túlsó felében vagyunk, van saját, zavartalan territóriumom.

Nem tartom ezeket rossz tulajdonságnak, és a környezetem sem tartja őket annak, talán pont, mert ők is zömmel ilyenek - gondolom ezért maradt fenn hosszabban a jó viszony velük :)

Ugyan már...Az ember alapvetően társas lény,ez igaz, de nem mindenki egyforma.Akinek a lételeme az egyedüllét,aki a személyiségéből adódóan nem szeret társaságban lenni,azt ti egyből elkönyvelitek mindenféle betegségnek,és rossz tulajdonságnak.

Kérdezőnek: Aki ilyen magának való típus,az nem jár bulizni,és általában azt sem élvezi ha másokkal kell valamit együtt csinálnia,nincsenek barátai,max 1-2 ,mivel nem igényli a társaságot.És ami még fontosabb,nem aggódik ilyesmin,hogy mások szerint ez jó vagy rossz,az számít,amit ő gondol.

Te nem vagy ilyen,csak néha szükséged van arra,hogy elvonulj valahova egyedül,amire szerintem mindenkinek lenne igénye.Nem jó az ha másoktól függsz,ha folyton velük vagy.

"igen, hát elég sok a szociofóbiában vagy netán szociopátiában szenvedő ember, csak az a borzalmas, hogy segítséget se kérnek, mert ugye alap, hogy betegségbelátásuk nulla. az ember társas lény, ha nem szereted az embereket úgy általában, annak bizony komoly pszichés oka van, és fel kéne deríteni."

Jaj, szegénykém, te biztos nagy társasági ember lehetsz, csak akkor nem tudom a nagy boldogságodban mért vagy ilyen frusztrált, hogy így bele kell kötnöd abba, aki jól megvan egyedül. Bántott téged? :D

Egyébként meg a természet millióféle embert és egyéniséget alakít ki, milyen jogon akarod te vagy bárki más megmondani, mi helyes, és mi nem. Beteg az, aki annak érzi magát. Aki jól érzi magát egyedül, az nem beteg, aki viszont szenved az egyedülléttől, az már igen, bár meggyőződésem, hogy akkor sem a társaság hiánya az ok, és nem is oldódik meg igazán a probléma a társaságba járással, inkább csak elfedődik.

Szóval pihenj picit, tarts egy kis önvizsgálatot, hátha rájössz, hogy sokan pont az ilyen arrogáns emberek miatt nem szeretik a társaságot. Az olyanok miatt, akik képtelenek tiszteletben tartani mások egyéniségét, aztán meg nem értik, miért kerülik el őket olyan sokan messziről. :P