Más is van akinek a sport nem adott különösebb önbizalmat?

Itt Gyakorin gyakran látni hogy azt javasolják félénkebb gyerekeknek hogy sprotoljanak, mert az növeli az önbizalmat.

Én visszagondoltam a gyerekkoromra amikor anyám mindenféle sportra beíratott. Utáltam mindet.

Az úszást azért mert megfájdult a szemem, hideg volt a víz, a tanár mindenkit beledobált a vízbe viccből, én meg mindig fulladoztam utána, csak nálam kisebbek vagy sokkal idősebbek voltak, nem voltak barátaim.

A teniszt azért mert az edző szigorú és félelmetes volt, nagyon gyorsnak kellett lenni, nem voltak barátaim ott sem, a legtöbb gyerek beképzelt és lenéző volt, dicsekedett meg cikizett másokat.

A harcművészetet azért nem mert sokszor kerültem kellemetlen helyzetbe és sokat sírtam, túl nehéz volt a gyakorlatok többsége.

A táncot azért nem mert túl lányosnak és cikinek tartottam meg mert nem tudtam olyan jól utánozni a lépéseket.

A testnevelést is utáltam amikor fejenállni (mert nem ment) meg csapatban játszani kellett mert az osztályom nagy része utált és direkt a fejemre, arcomra céloztak a kidobósban, kosárban ha csapattársuk voltam is elvették tőlem a labdát és lökdöstek, ordibáltak velem, focinál direkt kékre-zöldre rugdosták a lábam, mindig utoljára választottak a csapatosztásnál.

Nem voltam testileg puhány gyerek mivel sulin kívül jártam ezekre a sportokra, de a már amúgy is alacsony önbizalmamon amit az oszt.társaim foyamatos bántásainak meg az érzékenységemnek köszönhettem nem segített semmit, inkább csak még jobban úgy éreztem hogy egy nagy sz-r vagyok.

Egyedül futni szerettem, guggolásokat,fekvőtámaszokat meg felüléseket csinálni mert ezek jól mentek.

Persze örülök hogy anyámnak köszönhetően ilyen sok mindent kipróbálhattam de ettől függetlenül nem igazán tetszett egyik sem.