Elégedettek vagytok és boldogok az életben?

Nem vagyok elégedett. 55 évesen megint a 0-ról indulni nem ok arra, hogy földhöz verjem a seggem örömömben.

Ugyanakkor boldog vagyok, mert van még bennem annyi szufla, hogy újra talpra álljak.

Nem vagyok boldog,mert nem megy.

Nem tudok olyan dolgokat sem tenni,elkezdeni,amit szeretnék.

Ami másnak természetes nekem halálfélelem jelleggű érzéssel jár.Nem tudok dolgozni sem.Pedig alapvető lenne.

Most nagyot csalódtam,másik szakmát szereztem tavaly(nagy nehezen bele mertem vágni,kevés ideig is tartott),akartam egy munkát.Összejött.De emiatt meghiúsult ez is.

Szerintem csak pár évem van hátra az életből,mert ez nem az.

Iszonyúan rettegek,és nem tudok sehogy tenni ellene.Vagy épp méregbe gurulok,vagy nagyon fáradt vagyok,nincs elviselhető kedvem,csak igen ritkán(egyre ritkábban)Csak aludni jó,valameddig,főleg ha több éjszaka

álmatlanul telik.

Csak a barátom miatt nem lettem még öngyilkos,de nagyon nehezen viselem az életet.

Ha jogot kapnák az ember ölésre,akkor boldog lennék.

Na ezt nem félre érteni.Csupán létrehoznák egy "tiszta" világot.:)