Újabban a múlton nosztalgiázok állandóan, pedig fiatal vagyok, de visszavágyom abba a világba, ami 2000 előtt volt, mit tegyek, hogy ne állandóan ezen pörögjeek?

Nem mintha nem lenne tennivalóm.

28 éves leszek, tehát nem vagyok valami öreg, de mégis úgy érzem magamat. Mintha lett volna régen valamikor a középkorban egy világ, amikor még minden normális volt, és nem voltak ennyire intoleránsak az emberek.

Nézem a kilencvenes évekbeli, gyerekkori videókat, azt a világot, és nem értem magamat, régen az öregek szoktak nosztalgiázni, és én úgy érzem, nem találom a helyem a világban. Mindenhol ez a gátlástalan előrenyomulás van, de nem értékeset, szépet, harmonikusat akarnak, hanem minden hangadó csak provokálni akar, megrökönyödést kelteni, elfogadtatni az abnormálisat, harsogják a másság tiszteletét terrorisstamódon, pedig a mássággal nincs is semmi probléma.

Más is van így ezzel? Mit lehet tenni, hogy ne jöjjön elő minduntalan ez a téma?