Lehet valamit kezdeni ezzel a "szakadékkal"?
A barátom olyan típus, aki 1 percig sem bír meglenni nélkülem. Nagyon sokat ír, nagyon sokat üzen, ha találkozunk, nem tudunk elszakadni. Ha interneten keresztül beszélgetünk, a búcsúzás minimum két óráig tart. Nem túlzok, komolyan 2 óra szükséges hozzá legalább.
Én viszont a fajta ember vagyok, aki jobb szeret egyedül lenni. Én nagyon megszoktam a magányt, az egyedüllétet.
Most kaptam a harmadik sms-t a barátomtól, hogy ha van időm, akkor menjek fel beszélgetni. Holnap én korán kelek, szóval szeretnék este 9 előtt lefeküdni. Ez ha most elkezdenénk beszélgetni, nem jönne össze.
Most is inkább egy kicsit kikapcsolódok, a hobbimnak áldozok időt (fotókat szerkesztek a gépen).
Nem arról van szó, hogy nem szeretem a barátom, mert alig várom már, hogy legközelebb újra lássam. Viszont nekem a mindennapos találkozás sok lenne, neki meg 1 óra, 1 perc is "szenvedés" ahogy ő fogalmaz.
Nagyon szeret engem, én is őt, de én nem vagyok olyan mint ő, nekem kell pl. találkozások között pár nap szünet, amikor magam lehetek, egyedül, senki mással.
Hogy lehetne ezt elmondani neki? Egy éve leszünk együtt nemsokára, de eddig mindig valami kifogást mondtam miért nem tudok vele chatelni, miért nem érek rá következő napokban, de már nem akarom ezt folytatni.
A baj ott van, hogy ő szeret téged, te pedig csak elfogadod őt.
De ha valóban mélyen szeretnétek egymást (szerintem ez egyik félnél sincs meg) akkor egyrészt már együtt élnétek, másrészt a partnered nem lenne ilyen idegállapotban, mint amilyenben van az írásod alapján, harmadrészben nem fuldoklanál mellette, hanem felüdülnél, nem vágynád a különlétet, hanem tökéletesen el lennél mellette.
A partnered nagyon nem egészséges, már ahogy írtál róla, már fojtó személyt mutat. Ahol tényleg mély szeretet van, ott szabad embernek érzed a másik mellett önmagad, ott nincs ez az akaszkodás, ott egyszerűen vágyod, hogy a közeledben legyen, még akkor is ha ő pl. a saját kis hobbyját csinálja és egy szót nem szóltok egymáshoz, vagy te a kis hobbydba vagy belemerülve.
Egészségtelen ez az egész, amit írtál.
'Viszont nekem a mindennapos találkozás sok lenne, neki meg 1 óra, 1 perc is "szenvedés" ahogy ő fogalmaz.
Nem lenne sok, ha nem ilyen lenne, és szeretnéd.
Én egyet tudok érteni a kérdezővel, én tudok ragaszkodni is, de azért tényleg néha baromi sok az, mikor 5 perced nincs magadra, meg egyedül lenni, mert folyton ír, hív, veled van.
Pont ezért szeretem az ismerkedési fázist, meg a kapcsolatok elejét, ahol még simán rámondhatom hogy mennem kell, dolgom van, s nem kell minden percről beszámolnom.
De legtisztább az ha ezt megmondod neki, mert egy idő után tényleg az lesz amit az előttem szóló ír, hogy nem fogod szeretni, és tököd tele lesz vele.
Vannak olyan emberek akiknek szükségük van arra, hogy egyedül legyenek, ilyenkor tudnak kikapcsolódni, feltöltődni. Mások társaságban, buliban érik el ugyanezt a hatást.
Nekem pontosan olyan barátnőre lenne szükségem, mint a kérdező, ugyanis időnként nekem is szükségem van arra, hogy egyedül legyek, ne szóljon hozzám senki.
Elköszönés után meg ki kell lépni, nem kell vacakolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!