Hogy lehet egy olyan lányhoz közelíteni, akit szinte betegesen félt az apja?

Sehogy.

Hidd el, ha valaki 29 évesen még itt tart (vagy itt tart vele a családja, vagy úgy egymással itt tartanak) attól az isten mentsen meg!

Azzal a leányzóval annyi bajod lenne, hogy az életed rámenne, és ha végül részben meg is tudnád szerezni, (teljes egészében kizárt!) akkor vele együtt megkapnád apástól, mindenestől, és folytatódna a rémálom.

Tényleg a legjobb szándékkal mondom, az ilyen fajta problémákat messzire, nagyívben kell elkerülni!

Ez nem feladás, ez nem férfiatlanság, ez nem cserbenhagyás!

Egyszerűen józan ész, és egy élhető élet választása.

(Megjegyzem nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ezt valaki akarata ellenére tűrje! Az, hogy ő ennyire behódoló, azzal kvázi ő is benne van a dologban, mégpedig vastagon!

Láttam már hasonló esetet, (férj-feleséggel) mikor terrorban volt a nő.

Mindenre esküdözött, hogy így meg úgy hogy meg akar szabadulni, stb.

Hát aki meg akar, az meg is tud!!!

Aztán mikor közös erővel odáig segítettük a nőt, hogy kidobta a férjét, akkor esett le az állunk, mikor 3 hónap múlva visszafogatta.)

Nem érdemes egy tönkretett élet miatt, a sajátodat is tönkretenni, pláne nem úgy, hogy az úgynevezett "áldozat" semmit nem tesz magáért.