Levelezett már valaki antiszociális személyiségzavaros (szociopata vagy pszichopata) egyénnel? Mennyi idő után jött rá, hogy az illetővel valami nincs rendben és hogyan sikerült feldolgozni, mikor a másikról lehullt az álarc?

Kerdezonek:

A szuleimmel szemben nem erzek haragot sem azt hogy megbantam volna hogy ez igy alakult ,soha nem is ereztem es nem is foglalkoztatott a kerdes egyalltalan,akar mondhatnam azt is ,hogy jo hogy igy alakult!

Nem erzem rosszul magam es nem is nagyon emlekszem hogy ez foglalkoztatott volna valaha is!

Természetesen van különbség az okok között, és nem is mindegy, hiszen ahogy mondta is, akit a körülmények alakítottak, ő még talán változtathat pár dolgon, ha máson nem, azon, ahogy a múltjára tekint, némi empátia tanítható neki (léteznek empátia-tréningek), esetleg konfliktuskezelés, stb., persze ezt neki is akarnia kell.

Ha azt mondja, hogy sosem volt problémája azzal, hogy nem vágyik kapcsolatokra, most pedig boldog azzal a kapcsolatával ami van, szerintem nem érdemes orvoshoz fordulni. Esetleges érdeklődésből el lehet menni pszichológushoz vagy pszichiáterhez, de ne keressünk problémát ott ahol nincs :) Ha Ön boldog ember és a környezetében élők is azok, akkor nincs miért pszichológushoz fordulni.

Nos, nem vagyok diagnosztizál szociopata, mondhatni, hogy öndiagnózis által következtettem arra, hogy az vagyok. Mivel a gyerekkorom is olyan volt, hogy apám rendszeresen lenézett, mentálisan terrorizált, anyámmal együtt, elképzelhetőnek tartom hogy ebből indult ki az egész, persze később elkezdtem inni, cigizni, aztán pedig kipróbáltam a kábítószereket is, amiket nagyon szerettem, csak mikor elfogyott a pénzem akkor volt egy 3 hetes elvonási időszakom, majd fél évvel ezután, egy drogos incidens után valami megváltozott bennem, és azóta lettem ilyen. Elképzelhető hogy a gyerekkor, és a drog egyaránt közrejátszott (mostmár nem iszom, nem cigizem és nem is drogozom). Szóval, a kérdésekre válaszolva :

1)Nem voltam szakembernél, nem is szeretnék menni, nem nagyon hiányzik az hogy rámerőltessen valami gyógyszert, vagy terápiát, és ha papírt is kapnák róla, az végképp nem hiányozna.

2)A helyzet az hogy egyáltalán nem tudok szeretni, ezért nem is igazán vannak párkapcsolataim, vagy ha vannak is, akkor azok általánosan 2 hétnél tovább nem tartanak, hamar képes vagyok megunni az embereket, ha nem intelligensek, vagy nem tudnak valamit, amit én nem. Szeretek tanulni.

3)Őszintén szólva nincs, de őket manipulálva könnyű bármit elérni. Az emberek nagyrésze nem lát át rajtam, hiszen régen nekem is voltak érzéseim, és tudom hogy mire hogyan kell reagálni, szemben a pszichopatával, akinek ezt is meg kell tanulnia, de viszont nekem fárasztó fenntartani ezt az álcát.

4-5)Intelligencia, szeretem eltanulni a dolgokat, világnézeteket, felfogásokat, technikákat, szeretem megismerni a történelmet, a pszichológiát, a filozófiát, szóval egy intelligens embert addig tartok érdekesnek még a tudása nagyrészét át nem vettem.

6)Vannak olyan emberek akik a barátjuknak tartanak. Nem, nincsenek.

7)A siker, az elismerés, ha tudom hogy jobb vagyok másoknál, vagy a bosszú, amikor én irányítok, amikor hülyének néznek, és persze, a drogok. :)

8)Nem.

9)Nem.

10)Nem.

11)Nem, nem is igazán gondolom hogy hosszabb életem lesz, mint 40 -50 év.

12)Elviselném.

13)Észrevettem magamon, hogy elhaltak az érzelmeim, képtelen vagyok szeretni, és evvel párhuzamosabban az agyam mintha más fordulatszámon dolgozna, átlátom a dolgokat, többet látok, mint egy átlag ember.

14)Nem.

15)Nem, szerintem ez így tökéletes. :)