Mit kezdjek egy olyan emberrel, aki minden túl gondol, és folyton rágodik, és magammal, aki én is ilyen vagyok, de zavar ő?

#2 - ebben igazad van, csak ő nem egy tipikus s@ggfej, sokan nagyon kedvesnek tartják, ahogyan vitatkozunk az sem épp genyómód, és talán biztos vagyok benne, hogy ő sem akar megbántani, de egyszerűen nem tudom mi baja, és talán ő sem tudja, zavar, hogy, bár nagyon kedvesen bánik másokkal, meg velem is majdnem, de folyton félre ért.

van egy olyan érzésem, hogy sokat rágodik rajtam, és hülyeségeken, mikor egyszer, neten irt valamit, vagyis többször is, amiből nem lehetett sok mindent kivenni.

nem a párom:)) amolyan "legjobb barát" valaki, akikhez sokszor annyira tudok tartani, mintha a parom lenne:)) de ez az én hibám, de amúgy egynemű velem:))

pontosan igy van, mégis néha annyira tartok tőle, hogy azt mesélem be meginkább magamnak, hogy nem szeretem. sőt annyira, hogy néha tényleg úgy érzem, hogy nem szeretem, nem esik jól a beszélgetés vele, meg ahogy ránézem, mégis valahol mélyen talán a legszerethetőbb embernek tartom.

Nehezen tudom most megfogalmazni, hogy min veszekedünk, de azt elmondom, ami elég fura, hogy azért nem tartok hozzá annyira, mert az az érzésem, hogy nincs szüksége rám.. ha úgy érezném, hogy elvárja az "élet", hogy körömmel harcoljak azért a kapcsolatért, úgy tűnne, nem éri meg amiatt, hogy őt úgyis körbe veszik emberek, engem nem annyira, talán emiatt is ragaszkodtam hozzá ennyire. Valamikor ő is úgy tűnt, "olyan mint én", utána meg, mintha megváltozott volna, sokkal büszkébb, és nyitottabb, ami jó dolog neki. Már nem is emlékszem, mikor kezdtünk eltávolodni egymástól, de egy ideig még igy is "legjobb barátomként" tekintettem rá, mert azt hittem sok közös van bennünk, olyan valakit láttam benne, akit ma már nem látok, ő is gyakran hangoztatja, hogy "őt nem ismerik eléggé az emberek".

Vele is úgy voltam, hogy az elején elsem tudtam volna képzelni, hogy valaha ne szeressem őt, aztán jönnek az olyan állapotok, hogy úgy érzem messziről nem kell kerüljem, mert ha meg is akarnánk beszélni az érzelmi hullámzásainkat, és lelkünket, és közben belegabalyodnánk a témába tele félre értésekkel, talán egyre inkább csak azt éreznénk, hogy semmi értelme ennek az egésznek, föleg ő, aki nagyon érzékeny, és talán jobban érzi magát egyszerűbb emberekkel..de néha fel-fel tűnik, hogy hozzám jobban kötődik, csak ezt leplezi.. bár ezzel én is igy vagyok(el tudom képzelni mi a véleményed erről az egészről:)))..

Azért irtam ki a kérdést, és foglalkoztatott az egész rágodás ügy, mert ha legalább nem tudjuk megbeszélni önként a dolgokat, legalább ne éreztessük a másikkal, hogy magunkban fortyogunk.

Végeredményben igazad van, és ezt megjegyzem. Tényleg szeretem őt, nem kéne elvárjunk többet, de ne is romboljuk szét emiatt azt, ami volt, mert jó volt.. nem értem, miért nem látom igy ezt néha(hogy ő jó).