Elképzelhető, hogy a nők azért hordanak szoknyát (akár tudat alatt is), hogy felhívják magukra a férfiak figyelmét?

Azért hordom, mert tetszik és jól áll. Aki kapcsolatban él, az nem lehet csinos? Vagy nyáron a 40 fokban is hordjon nadrágot? (amúgy bizonyos nadrágokban sokkal jobban látszik a nő alakja)

Bizonyos foglalkozásoknál is elvárás a szoknya.

Plusz ha szingliként van egy ruhatáram, akkor azt cseréljem le teljesen ha párom van? Megjegyzem, hogy szoknya és szoknya között is van különbség...nem mindegy, hogy extramini, amiből a fél feneked kilóg, ízléses miniszoknya, vagy netán maxiszoknya (nyáron nagyon kellemes viselet)

Ha téged zavar, hogy egy nő szoknyát hord, akkor ezt közöld a kapcsolat elején, mert sok lány utálja az állandóan féltékenykedő férfiakat.

De amúgy mindenkit más indít be. Van, aki a hosszú hajat, van, aki a telt ajkakat, és van olyan is, aki a melleket nézi meg jobban.

Tehát egy kapcsolatban élő nőnek egy nagy lepel alatt kéne élniük kb...

Azt pedig a férjek sem szeretnék, ők is szeretik, ha csinos a társuk, és jól érzi magát a bőrében. Ha az ember szeret valakit, akkor nem zavarja semmilyen ruha (természetesen tiszta, és nem lóg ki belőle semmi, szóval ne egy övszerű ruhadarabra gondolj)

Nem lesz népszerű a válaszom, de ez a valódi ok:

Igaz, emberek vagyunk, s különbözünk az állatoktól. De biológia szempontból mi is csak ivarosan szaporodó főemlősök vagyunk. A szaporodás elengedhetetlen kelléke az, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.

Az állatoknál majdnem kizárólag a hím a díszesebb, feltűnőbb. Évszázadokon át az emberek között is így volt. Nézz meg pl. középkori festményt. A férfiak milyen páváskodók. Díszesebb, színesebb, feltűnőbb a ruházatuk mint a nőké. Ez az egyik része a dolognak.

A másik praktikum: A női nemi szervet jobban kell védeni, mint a férfit. A férfinak viszont hűtés kell. Ezért is vannak a herék a testen kívül.

Ebből az következik, hogy a nőnek kellene nadrágot viselnie, s a férfinak szoknyát. Erre is találunk példákat, még napjainkban is.

Az utóbbi évszázadokban (főleg Európában, s európát követő, un. civilizált országokban a társadalmi berendezkedés jelentősen megváltozott. Ezen belül a férfi-nő viszony is.

Ennek egyik mellékterméke az, hogy a férfiak viselete teljesen jellegtelenné vált, a női ruházat a tarkább, feltűnőbb. A polgárosodott világban már nem a bikák küzdenek meg a tehénért, hanem a tehén a bikáért.

A nőre hárul a háztartás, gyermeknevelés, munka, közéleti szerep mellett az is, hogy önmagának hajtson fel ezekhez játszópajtást.

****

A társas ember nem rabja a társnak. Az, hogy nem tartjuk helyesnek a párkapcsolatból kifelé kacsingatást, csak szocializációs kérdés, nem biológiai, s nem lelki. Azt mondják, nő könnyebben elviseli a magányt (értsd szexmentes életet), a férfi lelkileg belehal. De igenis állandó mentális igénye férfinak és nőnek a pozitív visszacsatolás. Hogy tessen másoknak. Még ötven év hűséges párkapcsolatban, közel kilencvenhez is igényli ezt az ember.

Ezt ne irigyeld el senkitől. Nincs ebben semmi erkölcstelen, elítélendő.

És miniben is lehet valaki odaadó társ, s burqában is hűtlen.

Én azért hordok (általában comb középig érő) szoknyát, mert szeretem. Jobban érzem magam szoknyában, mint nadrágban. Igen, büszke vagyok arra, hogy 33 évesen miniben végig sétálhatok az utcán a kislányommal, de ettől még nem vagyok hűtlen. Az elmúlt közel 9 évben még gondolatban sem csaltam meg a férjem. A barátnőm nadrágban jár és folyton váltogatja a partnereit, akkor hol az összefüggés?

A környezetem, a barátaim megszokták, hogy szoknyában járok. Sem tőlük, sem az utca emberétől nem tapasztalok szemmel vetkőztetést.

Egy maxi (földig érő) ruhát is lehet rib.ncosan viselni, míg egy minit is lehet elegánsan.

Jaj nem kell itt azt gondolni, hogy a nők mindent azért tesznek, hogy a férfiaknak tetszenek. Nyugi, nem minden a ti hímtagotokról szól, még ha sokan ezt is szeretnék. Én (bár szoknyát nem sűrűn hordok) minden egyes ruhámat kizárólag azért viselem, mert nekem tetszik.

Egy nő had viseljen már azt, amiben jól érzi magát, nem a férfi tulajdona, nem neki kell megmondani, hogy a barátnője mit hordjon. Az meg hogy te férfiként nem szereted a szoknyát lányokon, senkit nem érdekel, nincs sok közöd hozzá. Persze elképzelhető, hogy van, aki kifejezetten azért hordja, hogy mások figyelmét felkeltse vele, de nem ítélnék el senkit, mert mondjuk örül a bókoknak. És egy párkapcsolatban élő is lehet önbizalomhiányos.