Ti mire támaszkodtok az életben, ha lelki problémátok van? 17/f

nagyon ismerős az érzés. :/

ha valakiben nagyon megbízok akkor megosztom vele :)

Főleg a zenére. Elindítok valami jó zenét, elfilózgatok a dolgokon. Akármilyen elvont is a szám, párhuzamot keresek a saját problémáim, és a zenében taglalt dolgok között, és ezt a szálat követve tovább merengek. Jól átgondolom a dolgokat, és a végén meglátom, mire jutottam. Nekem ez nagyon sokat segít.

Ha nagyobb problémával állok szemben, berúgok, és ugyanezt teszem. Mégjobban elkalandoznak a gondolataim, és így még több nézőpontot "ismerek meg".

Ezzel viszont óvatosan, nem szabad minden problémánál az alkoholban keresni a válaszokat, ez számomra csak az utolsó mentsvár.

Bár én nem vagyok magányos, de hasonló cipőben járunk, én se szoktam másoknak elmondani a problémáim, akármennyire is bízok az emberekben. Ezzel szerintem a legtöbb férfi így van.

"nem szabad minden problémánál az alkoholban keresni a válaszokat,"

Na igen, főleg, hogy nincs benne válasz, csak a kérdést felejted el tőle... :-)

Régen, fiatalabb koromban ha szomorú voltam, vagy valami fájdalom ér(ami egyszerű, mert rém-érzékeny vagyok) gyakran volt úgy, hogy kerestem valakit, akinek kiöntsem a lelkem, mert valahogy fontosnak éreztem, és úgy tűnt utána mindig megkönnyebbültem, de a másik embert lefárasztottam, ritka volt az olyan ember, aki együtt tudott érezni velem bizonyos/gyakori dolgokban. Ma már elfolyton az ilyeneket, mert tudom, hogy ezzel kellemesebb személy lehetek mások számára, úgy érzem, illetve csak mértékkel panaszkodom, nem éreztetem azt a "világvége-szerű drámát". Volt úgy, hogy én beszélgettem valakivel, aki talán nállam is rosszabb eset volt, pedig kezdetben nagyon megszerettem őt, mint barátot, fura benyomást tett, ahogy kiteregette magát nekem, közben, mintha háttérben szorult volna az amit én mondok. Talán tökéletes tükörként szolgált.

Amúgy nekem a rajzolás remek támaszt ad az ilyen bonyolult lelki bajaimra, és még utána is örvendek annak a műnek:). Emellett, ha nyugodt, csendes helyeken sétálok, olyankor mindig helyre teszem magam.