Lehetne tenni valamit felnőttek bevonása nélkül?

korábban kérdeztem itt, hogy hogyan/miért változhat meg radikálisan valaki személyisége, ugyebár van egy haverom obban ismerem őt mindenkinél vagyis csak ismertem mert nem önmaga, nem ugyan az akit megismertem. Mind a ketten 17 évesek vagyunk, már 5. óta haverok vagyunk. A lényeg hogy nem önmaga. Régen egy optimista magabiztos élvhajhász volt, vallásos valamint jó ember. Mostanra nem önmaga, ha csajozásról van szó önbizalom a nullán, ő magát realistának tartja pedig akkora pesszimista hogy csak na, mostanra csak a fizikában hisz nem bármilyen vallásban, sőt nacionalista nézetei vannak, amit egyre kevésbé titkol, megrögzött nihilista, depresszióra is hajlamos (de nem vagdossa az ereit) amit szintén úgy képes leplezni hogy csa kazt tudja hogy valami nincs rendben vele aki közelről ismeri, saját elmondása szerint a világ romlott és csak ő vette észre, régen bárkiért tűzbe tette volna a kezét mostmeg lelki ismeret furdalás nélkül úgymondd áttapos mindenkin és csak annyit mond rá hogy ,,ő is megtenné velem''. Bár a péntek/szombat estéit nem a otthon a számítógép előtt tölti, nem jár bulizni. Nem izmos és nem jóképű és ezekmiatt úgy gondolja az elkövetkezendő 10 évben nem fog tudni becsajozni. Ha bejön neki a csaj nem is beszél bele csak várja a csodát... És annyira igénytelen lett... Többen javsolták hogy szóljak az osztályfőnökének vagy be kéne avatni ifjúsági pszichiátert, de ezt nem tehetem meg a háta mögött, ő meg hallani sem akarna ilyesmikről.