A nők miért jönnek rosszabbul ki egymással, mint a férfiak?

"Tehát az én baráti körömben, ill. köreimben igaz, hogy nem napi rendszerességgel, de azért bőven szoktak beszélni a férfiak az érzéseikről. Még haveri körben is. Olyankor általában a többiek próbálnak segíteni pár mondattal, vagy elmesélik, hogy velük mi történt hasonló helyzetben, esetleg ha nem tudnak mit mondani, akkor meghívják az illetőt valamire vagy elviszik valami programra, hogy ne őrlődjön magában. Tehát a segítő szándék jellemző általában."

De akkor a te baráti köröd vegyes. Én az egynemű társaságokról írtam. Azok, akik elfogadják a megmásíthatatlan tényt, hogy nők és férfiak lehetnek barátok, szerintem nyitottabbak, míg ha egy csupa férfi csapat áll neki panaszkodni, lehet, hogy beszólnak neki, hogy csaj vagy bVzi.

Nézd, olyan szempontból vegyes, hogy csupa férfi plusz én, aki sem külsőleg, sem pedig belsőleg nem túl nőies.

Meg amúgy nem vagyok hülye, figyelembe vettem ezt a dolgot is. :) Mivel nő vagyok (vagy akár a személyiségemnek köszönhetően), könnyebben megnyílnak nekem a férfiak. Direkt szoktam őket kérdezni mindenféléről, hogy miről szoktak beszélni egymás között stb. Szerencsére már egyre többen mernek beszólni a problémáikról, amikre azáltal könnyebben is találnak megoldást.

Ja és egyébként végig a heteroszexuális férfiakból álló ismerőseimet vettem alapul, hiszen tudjuk, hogy melegek esetében kicsit más, ők sokszor jobban kijönnek a nőkkel, közelebb áll hozzájuk a gondolkodásuk és/vagy sokkal többet beszélnek az érzéseikről.

Na mondjuk azt még hozzátenném, hogy én leginkább érett gondolkodású, értelmes (és ez életkortól általában független dolog) emberekkel szoktam barátkozni. Aláírom, hogy egy olyan társaságban, ahol sok az éretlen ember veszélyes lehet bármi intimebb dolgot megosztani, mert a többiek nem fognak tudni vele mit kezdeni és elkezdik majd gúnyolni az illetőt. Meg azoknál sem szokás mélyebb dolgokról beszélni, akik úgy nőttek fel, hogy "egy férfi ilyet nem csinál, ez női dolog". De ezek az emberek talán nem gúnyolják ki a másikat, csak kellemetlennek érzik és nem tudnak rá mit mondani. Nem gondolnám, hogy ez utóbbi csoportban gyakori lenne a kigúnyolás. Tartom, hogy ez inkább az éretlen emberek szokása (vagy azé, aki nem lett megnevelve és bunkó).

Megjegyzem azt kifejezetten bírom, ahogy az effajta dolgok megbeszélése férfiak között zajlik, mert ott általában megoldást keresnek a problémára és nincs az a rettenetes ömlengés és siránkozás, amitől én (és nyilván nem csak én) személy szerint falra másznék. Na persze én is találkoztam már olyan sráccal, aki az órákig rinyálós, extrém módon önsajnálós és ömlengős fajta, de azt szerintem csak egy hozzá hasonló ember képes elviselni, akkor ugyanis mindkettő nyafog és elbeszélnek egymás mellett, amit természetesen észre sem vesznek, annyira el vannak foglalva a nagy világfájdalmukkal.

(És ők még sokkal többet is beszélnek nálam.)