Felmondanátok ebben a helyzetben? Kikészít a munkám, és a párom is egyre rosszabbul tolerálja.
Heti 6 nap napi 10 vagy 12 órát dolgozom. Ha 10-et, akkor két részletben, 9-re megyek, délután van 3 óra szünetem, és este 10kor végzek. A 12 óra egyben megy, mondjuk ott előfordul, hogy már fél9kor eljöhetek.
Egy családnál vagyok, akik eléggé kikészítenek, tényleg megoldják, hogy a 10-12 órát végig kelljen dolgoznom. Az apukával két alkalommal volt egy-egy kisebb afférom is, amikor kikezdett velem. Fizikailag is eléggé odavagyok, sportolni emellett a munkabeosztás mellett nyilván nincs időm, viszont rengeteget ácsorgok, és rettenetesen fáj a lábam. 25 évesen megszereztem az első visszerem is.
Nem fizetnek sokat, viszont tény, hogy azt a pénzt pontosan mindig megkapom. Emellett sok egyéb ajándékkal segítenek, gyakran küldenek kaját, rendszeresen kapok ruhákat, stb. Van két órám napközben az egyetemen, elengedtek hogy be tudjak járni.
Nem csak fizikailag és lelkileg készít ki a munka, de időm se marad a páromra. Ha szünetem van, akkor igyekszem hazajönni, de szörnyű, hogy van ez a napi két óránk együtt, amikor meg egyébként tanulnom kellene, mert máskor nem tudok. Este mire hazaérek, ő már alszik, mert hajnalban kel.
Tegnap azt mondta, hogy ha ennyire nem bírom (konkrétan sírva jöttem haza, már a metrón se bírtam visszatartani), mondjak fel és megoldjuk.
Csakhogy félek, hogy nem menne. Ő se keres túl sokat (mindketten 120 ezret hozunk haza), és albérletben lakunk, ami 70-80 ezer forint havonta. Ha 1-2 héten belül munkába tudok állni, akkor még nincs baj, de mi van, ha nem? Másrészről viszont emellett a munka mellett nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy interjún meggyőző tudnék lenni. Folyamatosan csak az jár a fejemben, mennyire fáj mindenem. Emellett a családnak is nagy problémát okoznék, ha hirtelen lelépnék, mert van egy nagybeteg, akinek segítség kell egész nap. Szóval már a felmondás gondolatától is lelkiismeret-furdalásom van. A párom szerint viszont észrevették és visszaélnek ezzel, ezért terhelnek egyre jobban (amikor odamentem, még napi 8 óra munkáról volt szó, plusz szombaton 4 óráról...).
Nem tudom, mit tegyek. Felmondhatok ebben a helyzetben a semmire?
Igen, jobban teszed ha felmondasz, mert így a munkahelyen előbb-utóbb hibát hibára fogsz halmozni, hacsak nem teszed már, ráadásul magadat és a kapcsolatodat is tönkreteszed.
Ha ennyire nem megy valami, azt nem kell erőltetni, nem kell ragaszkodni hozzá. Lesznek mások, akikhez jobban passzol a munka és örömmel elvégzik majd.
Te pedig megszabadulsz a nyomasztó melótól, kipihened magad, és újult erővel kereshetsz olyat, ami neked való.
Elöször is szerintem is hagyd ott öket (habár el nem tudom képzeni, hogy milyen munkáról van szó)
Másodszor milyen egyetem az, ahol néha 2!!! óra az, amire be kell járni!
Mellesleg ha csak az ö fizetése van, akkor is az albérlet kifizetése után még marad 40-50ezer Ft, amiböl azért két ember böven meg tud élni, ennek a fele böven elég kajára...
Nagyon kihasználnak téged. Napi 8 órás munkáért ez a fizetés rendben lenne, de ennyi melóért kevés.
Ne te sajnáld őket, hogy problémát okoznál, ha lelépnél. Igen, látják, hogy rájuk vagy szorulva, de fordítsd meg a helyzetet...ha azt nézed, ők is rád vannak szorulva, arról nem beszélve, hogy nem biztos, hogy könnyen kapnak helyetted mást, aki ennyiért dolgozik, és megbízható is. Tehát azt tanácsolom, ülj le velük, nyugodtan mond el, hogy neked ez így nem jó, párkapcsolatod látja kárát és fizikailag sem bírod, tehát vagy csökkentik a munkaidőd(a bért nem!)vagy elköszönsz tőlük.
De lelkiismeret furdalásod semmiképp ne legyen, nem érdemlik meg!
3
Jó nagy hülyeséget írsz
Szerinted hol tud BŐVEN megélni 2 ember 40-50 ezerből. Hallottál már gondolom a fűtésről meg egyéb csekélységekről. Nagyon nagyon szűken lehet csak megélni ennyiből ha lemondasz minden igényedről.
Kérdező!
Szerintem is beszélj velük a napi 8 óráról, ha nem megy akkor tényleg mondj fel , mert előbb utóbb kikészülsz ugyan ez lesz a vége. Dolgozni kell de nem minden áron.
Háztartásvezetés, betegmozgatás a munka. És igen, amíg oda nem jutottam, én se tudtam elképzelni, mit lehet ezzel ennyit foglalkozni, de megoldják, hogy mindig legyen dolgom.
Az egyetemen azért van csak 2 bejárós órám, mert egy éve az őszi félévem nem sikerült megcsinálni, beteg lettem és egyetlen vizsgát se tudtam letenni. Így a tavaszi félévben halasztottam, most meg csak azokra az órákra járok be, amiből nincs vizsgakurzus. A többire "csak" tanulnom kell.
Azt pontosan tudom, hogy nem kapnának mást helyettem. Mondták is az elején, hogy milyen jó, hogy jöttem, mert hónapok óta nem volt segítségük. És van egy mozgásképtelen családtag, aki viszont kb. 120 kiló, egy ember nem bírja el.
Többször próbáltam beszélni velük. A legutóbbi alkalommal arra jutottunk, hogy október végéig maradok így, aztán beszélünk újra. De nem érzem, hogy bírnám addig.
A pénzzel az a fő gondom, hogy tudom, milyen kiadások várnak ránk 1-2 hónapon belül, és azt nem lehet kihozni ennyiből. 15 ezret elvisz a bérlet, a páromnak szemüveg kell, nekem esedékes a fogamzásgátlóm, és múlt héten már bekapcsoltuk a fűtést is, amiről viszont még fogalmunk sincs, mennyibe fog kerülni (nyáron költöztünk ide). A kaja is elég drága, mivel a párom fizikai munkát végez, nála egy vacsora ott indul, hogy fél kiló kenyér. Pedig nem egy nagydarab ember :)
Kedves kérdező! Így energiád sincs másik munkát keresni. Ne halogasd, ne adj nekik haladékot, hogy ekkor s akkor visszatérünk rá. Ülj le velük még ma, és ha nem változtatnak, azonnal hagyd ott őket. Magadat teszed csak így tönkre, nem éri meg!
És hidd el, nem könnyen találnak mást, ők legalább annyira rád vannak szorulva, mint Te őrájuk, ha nem még jobban. Ne hagyd magad! Kitartás!
4-es voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!