Felmondanátok ebben a helyzetben? Kikészít a munkám, és a párom is egyre rosszabbul tolerálja.
Heti 6 nap napi 10 vagy 12 órát dolgozom. Ha 10-et, akkor két részletben, 9-re megyek, délután van 3 óra szünetem, és este 10kor végzek. A 12 óra egyben megy, mondjuk ott előfordul, hogy már fél9kor eljöhetek.
Egy családnál vagyok, akik eléggé kikészítenek, tényleg megoldják, hogy a 10-12 órát végig kelljen dolgoznom. Az apukával két alkalommal volt egy-egy kisebb afférom is, amikor kikezdett velem. Fizikailag is eléggé odavagyok, sportolni emellett a munkabeosztás mellett nyilván nincs időm, viszont rengeteget ácsorgok, és rettenetesen fáj a lábam. 25 évesen megszereztem az első visszerem is.
Nem fizetnek sokat, viszont tény, hogy azt a pénzt pontosan mindig megkapom. Emellett sok egyéb ajándékkal segítenek, gyakran küldenek kaját, rendszeresen kapok ruhákat, stb. Van két órám napközben az egyetemen, elengedtek hogy be tudjak járni.
Nem csak fizikailag és lelkileg készít ki a munka, de időm se marad a páromra. Ha szünetem van, akkor igyekszem hazajönni, de szörnyű, hogy van ez a napi két óránk együtt, amikor meg egyébként tanulnom kellene, mert máskor nem tudok. Este mire hazaérek, ő már alszik, mert hajnalban kel.
Tegnap azt mondta, hogy ha ennyire nem bírom (konkrétan sírva jöttem haza, már a metrón se bírtam visszatartani), mondjak fel és megoldjuk.
Csakhogy félek, hogy nem menne. Ő se keres túl sokat (mindketten 120 ezret hozunk haza), és albérletben lakunk, ami 70-80 ezer forint havonta. Ha 1-2 héten belül munkába tudok állni, akkor még nincs baj, de mi van, ha nem? Másrészről viszont emellett a munka mellett nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy interjún meggyőző tudnék lenni. Folyamatosan csak az jár a fejemben, mennyire fáj mindenem. Emellett a családnak is nagy problémát okoznék, ha hirtelen lelépnék, mert van egy nagybeteg, akinek segítség kell egész nap. Szóval már a felmondás gondolatától is lelkiismeret-furdalásom van. A párom szerint viszont észrevették és visszaélnek ezzel, ezért terhelnek egyre jobban (amikor odamentem, még napi 8 óra munkáról volt szó, plusz szombaton 4 óráról...).
Nem tudom, mit tegyek. Felmondhatok ebben a helyzetben a semmire?
válasza:Könnyű azt mondani, hogy mondj fel, add fel. Igen, csak akkor miből fogtok megélni?
Beszélj a családdal, hogy a napi 10-12 óra neked sok, és csak x órát tudsz vállalni. Vagy maradsz estig, de napközben tanulnod is kell.
Valamint beszélj velük arról is, hogy milyen munkákat tudsz ellátni, és mire vagy fizikailag képtelen. Pl. megemelni nem tudsz segíteni az embert, de mosol, főzöl, bevásárolsz, takarítasz, tolod a tolószékét, ...
Az, hogy hétköznap csak 2 órád van a párodra, sőt akár az sincs, az együtt élő, dolgozó párok többségénél így van. És sok pár úgy él, hogy hétvégén is dolgoznak.
válasza:Nincs az a munkahely, ami megéri, hogy tönkretett az egészségedet és a párkapcsolatodat. Tapasztalatból mondom. Én a semmire váltottam, nem bántam meg. Volt egy nagyon rossz időszakom, amin már túl vagyok, de még mindig jobb, mint az az állandó stressz és kimerültség. A párom támogatta a döntést, és nem bántam meg.
Beszélj velük, hogy csak 8 órát vállalsz, szombatonként pedig négyet és kész. (persze ugyanennyi pénzért, mert ezt kizsákmányolásnak hívják, amit most csinálnak veled). Az a baj, hogy látják rajtad, hogy megtehetik ezt veled.
Legyél határozott, mivel ők is rád vannak utalva, szerintem jó az alkupozíciód. Ha nem, akkor fel is út, le is út.
Amiatt ne legyen lelkiismeret-furdalásod, hogy mi lesz a beteg családtaggal, ha elmész. Legfeljebb vesznek fel egy hivatásos betegápolót, a takarítást meg elvégzik ahogy tudják.
A beszélgetés eredményétől függetlenül én elkezdenék más munkát keresgélni. Milyen szakmát tanulsz az egyetemen?
Nem tudnál megpróbálkozni valamilyen gyakornoki munkával, diákmunkával..stb?
válasza:Olcsóbb albérlet nincs? Esetleg tárbérlet? És akkor már mindjárt mehetnél 8 órában dolgozni, kicsit kevesebbért. A társbérletben kicsit olcsóbban jöttök ki.
Emellett itt az őszinteség ideje.
válasza:Próbálj meg első körben a családdal beszélni... mondd el, hogy ez így neked nem megy, 8 órát tudsz bevállalni, és kész!
A pénz meg... úgy számolj, hogy ezért a munkáért 400-600 ft között szoktak elkérni óránként, attól függően, mennyi ápolási feladatot igényel a beteg.
Esetleg javasold nekik a házi segítségnyújtás rendszerét, a szüleimnek mi is ezt vesszük igénybe. Lehet, csak nincsenek tisztában a lehetőségekkel, és ők így megoldottnak látják a problémát. Tehát a segítségnyújtás: Felmérik a beteg egészségi állapotát, és ettől függően megállapítják, hány óra segítséget vehet igénybe. nekem apukámra, és anyukámra összesen 6 órát állapítottak meg, ez annyit jelent, hogy reggel 8-tól délután kettőig. Délutánra pedig 2-6-ig 400 ft-ot fizetek óránként egy hölgynek (mielőtt bárki lehurrogni, ő kért ennyit!), az éjszaka jelzőrendszer van. A hétvégéket meg mi gyerekek megoldjuk felváltva.
A család helyzete sem könnyű, de ettől ne legyen lelkiismeret furdalásod! A legfontosabb a kommunikáció!
Ha a délelőtti órákat meg tudnák oldani ilyen házi gondozással (ez nekik kevesebbe is kerülne, kb 200 ft óránként), akkor neked csak délután kellene menni... a délelőtti órákon megspórolt összeggel meg tudnának emelni a te pénzeden.
Vesd fel nekik, hátha tetszik nekik a javaslat, vagy legalább elfogadják...
válasza: válasza:Az lehet... de ha utánaszámolsz... ez a 400-600 ft/óra magasabb, mint a jelenlegi szakmunkás minimálbér...
és nagyon sokan ennyit keresünk az országban sajnos. :(
Még akkor is, ha azt mondom, hogy ezért a munkáért sokkal többet érdemelnének! De egy minimálbéres házaspár még ezt is nagyon nehezen fizeti ki. :(
Most gondolj bele: a fentebb leírtak alapján a szüleim gondozása csak hétköznap 60 ezer forint! Ha ezt 1-2 gyereknek kell kifizetni, akkor minimálbéres fizetésből így is nagy teher...
A családdal már többször beszéltem, de hiába. Az albérlettel túl sok mindent nem tudunk kezdeni, ha egy éven belül felmondunk, bukjuk a kauciót. Meg egyébként se szívesen költöznék, ez a lakás elég jó és központi helyen van. Ha messzebb költöznénk, akkor az utazgatás venne el sok időt.
Nézegettem diákmunkákat, valószínűleg az lesz a megoldás. Csak az meg eléggé bizonytalan. Itt ugyan a lelkem is kidolgozom, de legalább a fizetést biztosan megkapom és tuti, hogy nem fognak felmondani.
Rendes nyolcórás munkát is szívesen vállalnék, csak kérdéses, hogy elengednek-e órákra, no meg hogy mikor tudnék kezdeni. Egy helyre szeptemberben be lett adva az önéletrajzom némi protekcióval, de ott kapásból azt mondták, hogy október végén interjúztatnak, és ha felvesznek, ki tudja, mikor kezdenék.. szóval ez az egész helyzet eléggé necces.
Mindenesetre hajlok afelé, hogy felmondjak a semmibe, csak egyelőre félek a következményektől...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!