Hány évesen mondtál le az álmaidról?

26 éves vagyok, de én még nem mondtam le róluk. Rosszabb napokon persze úgy gondolom, hogy semmi se lesz belőlük, de alapvetően pozitívan nézem a dolgokat.

Attól függ, hogy mit étresz gyermekkori álmokon, mert tényleg van néhány ami nem valósítható meg, de ha az ember igazán akar valamit, akkor szedje össze magát, és tegyen érte. Persze ha valóban nem reális, akkor felesleges foglalkozni vele.

A 2. vagyok újra.

"Kíváncsi voltam mik azok az álmok, amikhez nem kell semennyi pénz. "

Azt NEM mondtan, hogy nem kell hozzá SEMENNYI pénz, hanem, hogy föként nem pénz kérdése.

El akartam végezni egy olyan egyetemet, amivel utána meg tudok élni jó átlagos szinten. (Ehhez nem kellett igazán pénz, csak jól tanulni - így elég ösztöndíjam volt, hogy szüken át tudjam vészelni a tanulást.)

EZ sikerült!

Négy gyereket szerettem volna a párommal vállalni. (Es is elsösorban NEM pénzkérdés, hanem szervezés meg hozzáállás)

EZ is sikerült.

Hegyvidéken akartam élni, mert az Alföldet nem szeretem.

EZt is elértük.

Ezen kivül van még jópár egyéb, de azok annyira egyéniek, hogy arról rám lehetne ismerni és ezt nem akarom. (Ugyanis magánügynek tartom, ami nem tartozik senki másra a családomon kivül)

De az összes álmomhoz nem kell(ett) extra pénz, csak a normális fizetésböl oldottuk meg, úgy, hogy spóroltunk és nem pazaroltuk el azt, amit kaptunk. (Ellentétben sok más emberrel. Csak pár példa: aki dohányzik, az sokkal többet költ erre, mint amennyi szükséges volt a négy gyerek felneveléséhez. Nem ettünk soha félkész meg készételeket, saját magunk a piaci nyers alapanyagokból készítettünk mindent - és ezzel kb egy harmada a kajapénzünk, mint akik ipari kajákat esznek.)

9-es vagyok :)

Nem vagyok naiv, mert jol tudom, hogy minden almom nem teljesulhet. Viszont megprobalni szabad es meg is kell. Epp nem reg teljesult az egyik almom, hogy majd egyszer egy rajzomat kiallitsak valahol. :)

nekem sosem voltak olyan elrugaszkodott álmaim, mindig csak sodródtam az árral, a legxarabb helyzetben is képes voltam meglátni a pozitív hozadékokat, tanulságokat.

nem szeretek egyetlen, túl nagy volumenű célt kitűzni magam elé, mert ha azt elérem, akkor mi lesz? üresség. néha csak úgy elkezdek valamit, még azt sem tudom hova akarok vele kilyukadni, de valahogy mindig szembejön egy olyan ember/esemény, ami irányba tesz, aztán szinte észre sem veszem és kész, megvan! :)

a görcsöléstől sem jutnék előrébb, de az infarktus hamarabb utolérne...

Sokkal többet elértem már most, mint amire valaha is vágyni mertem (mindig kishitű voltam magammal szemben..)

Tele vagyok tervekkel és véghez is fogom vinni őket! ;)

24/L