Miért szemetek az emberek?

Hirtelen ostoba felindulás volt ezt a kérdést kiírnom, mert nem minden ember szemét, ez rasszizmus. Meggondolatlanul hirtelen érzelmeim által vezérelve írtam ki ezt a butaságot, hogyha lehetne törölni a kérdéseket akkor megtenném, kérlek ezért ne vegyétek komolyan ezt a hülyeséget, a depressziónak nincs értelme, hogyha úgy állsz hozzá az emberekhez,bölcsen, megértéssel akkor nem lesznek problémáid.

Persze, igazad van. Magyarul, leegyszerűsítve hogyha ismerem azt az érzést amikor szemetek az emberek velem akkor nem adom vissza az embereknek ugyan azt a negatív gondolatot amit ők adtak nekem. De ez nem mindenkinél van így, van aki vissza adja ezzel bosszút állva. Van aki túl sok trauma után pszichopatává változik. Nem mindenki ugyan úgy reagálja le az őt ért hatásokat. Tehát egy trauma kimenetele lehet pozitív és negatív egyaránt. Mellesleg engem az elmebeteg online szerepjátékfüggésem miatt bántottak, igénytelen voltam a játék miatt,őrült,mosdatlan fanatikus. Megbocsájtottam, kicsi buta tizenéves gyerekek voltak. Semmi gond.

Egyáltalán nem élek semmilyen játékkal, ez a buta kérdés is csak egy hirtelen felindulás volt amit kiírtam, aki ezt kiváltotta neten belőlem hogy kiírjam ezt, az most egy nagyon jó barátommá vált és minél hamarabb szeretnék vele találkozni az életben :) Az emberek a te tükreid, hogyha képes vagy szeretetet adni, szeretetet sugározni magadból akkor érdemes vagy a szeretetre :) Nekem ez bevált, a régi osztálytársaimmal is kibékültem, pl azzal a sráccal is aki a legjobban szekált, barátok lettünk végül is :) És örült hogy már nem vagyok függő :) Válaszolva a kérdésedre (előttem lévő kommentelő) Már nem élek semmilyen játékkal, 6 évig függtem egyetlen egy játéktól, semmi mással nem játszottam a world of warcraft-on kívül, kitöltötte az életemet. 4 hónapja hagytam abba teljesen véglegesen, örökre, és nem is tudnék megint játszani mert kitöröltem a karakteremet. Ez egy online többszemélyes szerepjáték volt(mmorpg) és azért bolondított meg, mert a gyűjtögetés különféle játékbeli tárgyak/eredmények után, és ezért mert ez egy szerepjáték, a karakteremet, a kitalált virtuális énemet tartottam valósnak, mint sok mások akik a wow-al játszanak. Szörnyű dolgokat tapasztaltam a valódi életben hogy embereket hogy képes tönkretenni, mint pl anyám barátnőjének a férjét aki most 48 éves. kb 7-8 órát nyomja naponta keményen, beteg ez a játék, és ördögi,és még mesélhetnék rém sztorikat amiket a saját szememmel tapasztaltam. De vége van számomra! :) Hogyha olyan ember aki ezt olvasta és hasonló cipőben jár még mindig mint én régen akkor küldjön nekem egy privátot és örömmel segítek neki bármi is legyen még a probléma ezen kívül is :)

Pl hogyha valaki beléd köt a buszon stb. akkor ezt mondod neki: Hogyha nehéz napod is volt kérlek ne másokon töltsd ki a haragod :) Utána megkérdezed: Hogyha bármi nyomja a lelked nekem nyugodtan elmondhatod hogyha szeretnéd. És ez csak akkor használ hogyha tiszta szívedből úgy is gondolod hogy ez a helyes, őszintén így gondolod. És jó érzés számodra, annak az embernek is az, és meg is oldotta egyben a konfliktust, Jézus is ezt tette volna, ő pedig a példaképem. Nem vagyok vallásos, nem "tértem" meg a dogmák segítségével, csak sokat gondolkoztam és megtértem a jónak a fa tövébe mint buddha :D És jó érzés :)Persze ez szituációtól függ hogyha egy kétes kinézetű pszichopatának tűnő valaki kötne beléd durván (életben jobban lehet látni) akkor természetesen ott hagyom, nem kell azért a naivság szintjére süllyedni. Lehet szeretni de azért ne legyünk vakok :) Apróbb konfliktusokat lehet így kezelni :)

tövében"

Tehát nem győzöm hangsúlyozni hogy a kérdésem mekkora marhaság, pont egy ilyen kérdezőt tudnék meggyőzni teljesen az ellenkezőjéről. Az értelem és az érzelem egyensúlyba került bennem, kb 3-4 napja összeismerkedtem egy lány-al, és óriási sikerem volt nála. És nincsen "csajozási technikám" mivel nem is lehetne mert soha nem volt még barátnőm,kezét nem fogtam még meg egy lánynak sem, de valahogy elgondolkoztam rajta: mi van hogyha egyszerűen csak őszinte vagyok, kimondom azt amit gondolok, nem töröm magamat mivel nem át akarom verni és megdugni, a kapcsolat a célom,szeretni szeretnék hogyha ő is szeretné és ezt ő is tudja. És elsősorban mi van akkor hogyha azt sugárzom magamból hogy magabiztos vagyok, szépnek tartom magamat, és őszinte szeretet sugárzok? Nekem bevált. Soha nem kaptam még egy lánytól se ilyen reakciókat, de egyébként semmilyen reakciót sem kaptam egy lánytól sem. De az az érdekes hogy nem élem bele magamat semmibe mint egy kanos 14 éves, mert nem magamra gondolok önző módon, hanem pedig rá. Mert egy szeretet kapcsolat amire én vágyok, az pedig csak akkor jó hogyha kölcsönös. Képet is kapott tőlem, többször jelezte hogy nagyon szeretne velem már találkozni. Pánikbeteg roncs voltam 7-8 napja(persze már előtte is küzdöttem ellene), most pedig büszkén magabiztosan fogok minden valószínűleg találkozni egy lány-al. Hogyha pedig nem jönne össze, nem török össze. Mert az élet egy pofontűrő verseny. Menni kell tovább. De most már legalább tudom, hogy mit akarok és hogyan kell azt elérni, még pedig úgy hogy ne próbálkozz görcsösen, engedd el magad, ami a szívedben, az a szádon is, ez az emberi kapcsolatoknak az alapja, így lesz majd társam, és rengeteg barátom is :) És úgy is élek már mint amilyen a filozófiám mert nem cáfolhatom meg magamat és a gondolataimat mert ezzel nevetség tárgyává is válnék a saját magam/mások szemében. Hiszem,érzem és tudom is hogy igazam van,mert a jó és az őszinteség az igaz út! :) A pofonokat pedig tűrni kell!