Hogyan viseljem ezt el, szokjam meg, netán fogadjam is el?
Másodéves egyetemista vagyok.
Nagyon nem tetszik a többiek hozzáállása... Idegesít... Továbbá nagyon nehéz jópofát vágnom, úgy tennem, mintha egyetértenék. Nem is mindig sikerül, és akkor kicsúszik a számon egy-egy megjegyzés. Nem stréberségnek szánva, sőt, sokszor inkább biztatásnak, hogy van ennél sokkal rosszabb is, csak ugye bennük nyilván nem így csattan el...
Egy könnyebb kar vagyunk.
Nálunk nincs 90%-os bukási arány. 50-60%-os van, de az is csak pár tárgyból. Nálunk nincsenek kemény laborbeugrók, amik miatt simán letilthatják az embert a végére. Nincs nálunk szigorlat. Meg még sorolhatnám, hogy milyen konkrét dolgokat hallok más egyetemekről.
Ráadásul volt, hogy láttam más egyetem jegyzetét vagy adott tárgyra követelményleírását, és hát bizony nekünk van jobb dolgunk.
Nem a kar lejáratása a célom, de a kérdés lényegének megértéséhez le kellett írnom ennyit.
Nagyon sokat nyafognak az emberek.
Akármilyen óra van, őket nem érdekli, csak nyafognak, hogy be kell menni. Sokak számára egy óra sincs, aminek örülnek, hogy végre hallhatnak új dolgokat. Igen, szerintem is sokkal több óra unalmas mint érdekes, de úgy érzem, mégis van, amit még szeretek, és annak bármikor örülök, nem hisztizek.
Nyafognak, hogy tanulni kell, és hogy képzeli a tanár, hogy követel. Körülbelül ha nem mindenki 4-es 5-ös adott tantárgyból, akkor már de szemét a tanár, de igazságtalan, hogy képzeli, de utálják, stb-stb.
Nyafognak, hogy beadandó van, a tanár hogy képzeli... Tény, én se szeretem a beadandókat, de szerintem valahol felkészítenek az életben, hiszen meg kell tanulnia mindenkinek fogalmazni, utánajárni, utánaolvasni, önállóan valami szösszenetet összehozni.
Ha ugyanaz van a jegyzetben, mint a ppt-ken, akkor az a bajuk. Ha nem, akkor pedig az.
Ha a jegyzetet a tanár mondjuk 2010-ben adta ki, és valami ok miatt nem tudta frissíteni (vagy hogy mondják), de a tudomány fejlődött, ezért a ppt-jében más megfogalmazás van, akkor is legszívesebben a torkának ugranának.
Az jön le nekem, hogy nem szeretnek tanulni, nem érdekli őket semmi, és elvárják, hogy 4-es átlaguk legyen a kisujjuk mozdítása nélkül.
Persze mindenki végezze el csúszás nélkül. Csak arra nem gondolnak, hogy mindenki be is kerül, mindenki el is végzi: minden mihasznának diplomája lesz? (Majd apuci vagy anyuci be is nyomja a mihasznákat protekcióval...)
válasza: válasza: válasza:Amúgy nyilván én is szidom a tölteléktárgyakat és nem járok be, ha meg muszáj, akkor rejtvényt fejteni. Nyilván én se szívesen tanulok mindenre.
Szóval nem arról van szó, hogy nem érteném, hogy hogy nem lehet minden órán tátott szájjal tapadni a tanárra, és hogy nem lehet mindenből lelkiismeretesen tanulni.
És igen, én is lehetőségnek veszem, hogy tanulok.
A kihívásokat pedig szeretem valamilyen szinten.
Egyrészt egyetemen kell, hogy legyen kihívás! Ez már nem gimi, ahol ha kétszer átolvasod, már ötös, ha egyszer se, akkor is átmegy az ember...
Másrészt nekem egyszerűen jó érzés megbirkózni a kihívással, jó érzés győzni felette.
A megszoksz vagy megszöksz kettősből itt a megszoksz az egyetlen járható út.
Ugyanis kell haver, kell társ, nem fordulhatok el tőlük. Másrészt nyilván ez idegesít bennük, DE emberileg van valami bennük, amit nagyon szeretek, ami megfog, ami miatt barátkozom
...és ami miatt felteszem ide a kérdés, hogy hogyan szokjam meg, esetleg hogyan fogadjam el?
Amúgy van olyan tanár, aki tényleg kb. mindenkinek 4-es, 5-öst ad, puskázni baromi könnyű nála, és ha a beadandó ctrl c + ctrl v, akkor csak szemrehányást tesz nekünk, nem bánt.
Na ő az, akit nem szidják, akire nem használnak kemény jelzőket.
Másik...
Mondjuk egy tárgyól csak a ppt-ből írunk zh-t, ami wordbe átírva vagy kikörmölve 30-40 oldal, maximum 50. Akkor ott nyafognak, hogy jaj de nehéz, jaj ki tud ennyit megtanulni. Utolsó estére hagyják - ami önmagában nem lenne baj, ha elég nekik annyi -, de nem elég, másnap megbuknak vagy csak 2-est írnak, és akkor folytatódik a szöveg, hogy a szem*t tanár, hogy képzeli, hogy ennyit követel.
Vagy kedden zh, ő hétvégén kétnapos bulit tart, majd hétfőn délután is csak átfutja az anyagot, és lenyomja utána a rizsát, hogy a szem*t tanár biztosan pikkel rá, soha nem ad neki ötöst (!!!), holott már tudja ezt az anyagot, meg egyébként is, ami érdekli őt, azt elég egyszer elolvasnia. (Nem, nem esne le neki, hogy nem elég, lehet, hogy kétszer is el kellene....) És ha nem védem a mundér becsületét, akkor én vagyok a stréber, elviselhetetlen.
A kisujjukat nem mozdítják, de a hiszti megy és megy...
Arról nem is beszélve, hogy a szakma mélyebb megismeréséért és megszeretéséért nem hajlandóak időt áldozni.
Ha fakultatív délutáni program van, akkor elmegy kb. 10%.
TDK-zni alig néhányan. Mások TDK konferenciájára főleg nem ülnek be.
És egyéb tevékenységeknél is alig...
válasza:Én mérnöknek tanulok egy kis főiskolán, nálunk is hasonló a mentalitás. Az elején én voltam a gáz, mert tanultam, cikinek éreztem 4-est és 5-öst kapni, le voltam stréber köcsögözve, akinek nincs élete. Nehezemre esett megtalálni azt az egyensúlyt és életvitelt, hogy úgy tudjak bejárni iskolába, hogy teljesen kitudjam zárni ezeket a véleményeket és higgadtan tudjak reagálni. Azért mert másnak a hetekig tartó mámor az élet, attól még nekem nem. Attól, hogy más hisztizni és kettesekkel kihúzni jött a sulit, én tanulni szeretnék.
Úgy érzem én tényleg mindig lelkiismeretesen csináltam a dolgokat amellett, hogy buliztam is néha és a társas kapcsolataim is megmaradtak (főiskola falain kívül).
Sosem mutattam ki senkinek mennyire rosszul esnek ezek a bántások, mindig elmondtam az én álláspontomat a rossz nyelveknek, ha úgyéreztem meg kell védenem magam.
Most vagyok végzős, jelen pillanat ott tartok, hogy 4-5 emberen kívül nem beszélek senkivel a suliban. Az a helyzet, hogy kifizetődött a jó tanulás. Jó ösztöndíjat kaptam és olyan tudást, amivel két álláslehetőséget is ajánlottak már, pedig csak nyáron diplomázok. A többiek meg pukkadjanak meg. :)
Én amondó vagyok tudni kell szétválasztani az iskolát, ami jelenleg a te munkahelyed, a magánélettől. Barátkozz hasonló gondolkozási fiatalokkal, a majmokat meg hagyd a majmokra. Én is tudom milyen töltelék tárgyakon csavargatni a hajam, vagy olyan számonkérésre készülni, amihez baromira nem füllik a fogam, de a 4 év alatt egyetlen egy olyan esetet tudnék elmondani, amikor úgy éreztem és a mai napig úgy érzem, a tanár volt igazságtalan! Az összes többit magamnak köszönhettem, akár bukás lett a vége, akár 5-ös.
Hisztizni is szoktam meg toporzékolni is, amikor fáradt vagyok és reggel 8-tól este 7-ig úgy volt órám, hogy ebédelni sem volt időm, de az ilyenek beletartoznak. Én örülök neki, hogy volt/van lehetőségem tanulni, aki pedig ezt nem így érzi az adja az ég, hogy sose legyen a szakma értékes munkatársa...
7., köszönöm!
Körülbelül ugyanúgy - hasonlóan látjuk akkor a dolgokat.
na ha a laborbeugrókat nem mondtad volna, azt hittem egy helyre járunk... :D
sz..d le őket, sajnos nem tudsz mást tenni. ne érezd cikinek hogy érdekel, és hidd el, attól hogy diploma lesz a kezükben semmire nem mennek majd vele. a munkához, elhelyezkedéshez azért kell kitartás, lelkierő, szorgalom, tűrőképesség, és még sorolhatnám. ezt a diplomát majd lobogtathatják, de nívós helyre hiányos tudással és önző hozzáállással nem nagyon veszik majd fel őket, vagy nem fogják sokáig húzni (azt nem mondom, hogy nem kapnak munkát, de nem hiszem hogy élvezni fogják...).
milyen szakra jársz amúgy? (nem az egyetem neve érdekel, csak a szak)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!